dec.
14
Vékony jég 11. fejezet
Írta Ariana
11.
március eleje

Azt hiszem, én Stephen nélkül képtelen vagyok létezni. Két hétig tartott a mosolyszünet, és majd beledöglöttem, bármennyire is haragudtam rá. Amikor végül felmentem hozzá, csak mosolyogva megcsóválta a fejét, és bontott egy üveg piát.
Persze megint nem beszéltünk meg semmit. Mindent elmondtam neki legutóbb, amit akartam, és tudom, hogy megjegyezte. Az már más kérdés, hogy vajon fel is fogta-e, mennyire komolyan gondoltam. Mindkettőnk érdekében nagyon remélem, hogy igen…
Épp a mosdóba megyek ki, amikor meghallom a mobilom csörgését, de mire visszaérek, a telefonom elhallgat, Stephen viszont összezavarodva bámul rám.
– Azt hittem, szakítottatok.
– Mert azt akartam, hogy ezt hidd – felelem, és közben szidom magam, amiért az asztalon hagytam a készüléket. Tipikus, hogy Lucas pont ilyenkor hív.
– Te hazudtál nekem?
Stephen hangjában egyszerre cseng hitetlenkedés és csalódás, de csak megvonom a vállamat. Most komolyan ekkora bűn lenne, hogy távol tartom a szerelmi életemtől? Szerintem ez már a jogos önvédelem kategóriát súrolja, az előzményeket tekintve.
– Emlékeim szerint nem mondtam olyat, hogy szétmentünk.
– Jó, akkor lovagolj a szavakon – húzza el a száját, de továbbra sem hat meg, hogy megbántódott. Sőt, igazából valami furcsa elégedettséget érzek, mert sikerült rádöbbentenem arra, hogy képes vagyok az időm egy részében őt kihagyva létezni.
– És egyébként sem értem, milyen jogon vonsz kérdőre.
– Féltelek.
– Jaj, hagyjuk már! – veszítem el a türelmemet. – Te egy kicsit többször bántottál meg, mint ő.
– Jó, ezzel nem vitatkozom, de rólam mégsem mondható el, hogy hardpornóban utazom.
Megdermedek, Stephen pedig gyanakodva húzza össze a szemöldökét.
– Azt mondtad, bevallotta.
– Azt mondta, hogy bevállalt pár filmet… – suttogom megsemmisülten. Nem, arról nem volt szó, hogy nem egyszerű szexfilm…
– Azt viszont nem mesélte el, milyeneket? – Stephen felkacag, de nem is igazából rajtam nevet, inkább mintha nem hinné el, hogy ez komoly. Megcsóválja a fejét, és kitölt nekem egy újabb felest. – Balek vagy, Matty.
Felugrom az asztaltól, a szék hangos csattanással ér földet, Stephen pedig reflexből dől hátra.
– Miért csinálod ezt velem? – sziszegem, de állja a tekintetemet, és ez még jobban feldühít.
– Fel akarom nyitni a szemed.
– És ha én le akarom csukni?!
Megint üvöltök vele, de ezúttal meg sem rezzen. Lassan, nagyon lassan kel fel a székről, az aurája szinte izzik, és ha nem lennék rá ennyire mérges, reszketve húznám össze magam.
– Miért jó az neked, ha ennyire naiv vagy? – kérdi remegő hangon, és érzem, hogy most tényleg visszafogja magát, mert legszívesebben ő is ordítana velem. A feszültség olyan erővel vibrál közöttünk, hogy attól félek, berobban a lakás. Stephen azonban további kommentár nélkül magamra hagy, de egy perc sem telik el, visszajön, és a mellkasomnak szorít egy DVD-t.
– Akkor rajtad áll, megnézed-e, hogy a drágaságodat három pasi gyűri maga alá. Nagyon… tanulságos.
Nem kapok levegőt. Csak a haragtól lángoló szempárt látom, a szavai közben belém marnak, szabadulni akarok. Észre sem veszem, mikor fonódnak az ujjaim a DVD tokjára, csak azt tudom, hogy el kell tűnnöm innen, lélegzethez kell jutnom. Olyan erővel vágom be az ajtót magam után, hogy visszhangzik a lépcsőház.
Hazaérve sem érzem magam sokkal jobban, szorít a mellkasom, nem akarom elhinni, amit Stephen elárult. Tény, hogy én nem kérdeztem, pontosan milyen filmekről van szó, Lucas meg nem mondta, és értem én is, hogy nem szívesen beszélt róla nekem, de… változtat ez bármin? Tényleg?
Ülök az asztalnál, velem szemben a lemez, és fogalmam sincs, mit akarok. Egy részem tudni szeretné, már a teljes igazság kedvéért is, másrészt viszont kiráz a hideg a gondolattól, hogy lássam őt mással…
Nem tudnám megmondani, mikor vettem elő a laptopomat, és tettem be a DVD-t a lejátszóba. Hirtelen elhatározás volt, mégsem vagyok képes elindítani a filmet, csak nézem az ikont, és próbálom lecsendesíteni zakatoló szívemet. Nem kellene belenéznem. Abban a pillanatban ki kellett volna dobnom, hogy beértem a lakásba…
Lehajtom a laptopot, és a kezembe temetem az arcomat. Mi a fenét művelek? Tényleg megnézném a párom szexfilmjét? Miért? Azért, mert Stephen felbosszantott vele? Vagy ez valami durva mazochizmus nálam? Miért keresek indokot arra, hogy elveszítsem őt?
Rögtön a bevezető képsoroknál megbánom, hogy nem voltam erősebb. Utálom magam, amiért egyáltalán bekapcsoltam, és minél többet látok belőle, annál inkább megzuhanok. Beletekerek, a képek belém égnek, ott vannak akkor is, amikor lehunyom a szememet.
Hányingerem van. Remegek belül, nem konkrétan a dühtől, inkább valami elemi erejű féltékenység és csalódottság, amit érzek. Őszinte volt hozzám, és közben a felét sem mondta el az egésznek. Nem tudom, engem akart-e kímélni, vagy csak szégyelli, mégis bánt, iszonyatosan fáj. Közben pedig az én hibám, mert miért nem bírtam hagyni, hogy az egész a múlt homályába vesszen?
Kiveszem a lemezt, és ideges mozdulattal a kukába dobom. Kedvem lenne nagyon megcsapni Stephent, amiért képes volt a kezembe nyomni, de az én hibám, hogy nem vágtam rögtön hozzá. És fogalmam sincs, hogyan fogom eltitkolni Lucas elől, hogy láttam a felvételt, mert túlságosan felzaklatott…
„Neked tényleg nincs szíved.” Csak ennyit írok Stephennek, és már nem is csodálkozom azon, hogy nem válaszol.

***

– A jövő hetem elég húzós lesz – sóhajtja Lucas, és megbont egy sört. Felém nyújt egy másikat, elfogadom.
– Akkor nem nagyon találkozunk? – kérdezek rá, de villámgyorsan megrázza a fejét.
– Még csak az kellene! – neveti vidáman. – Nekem is kell egy kis pihenés, nélküled meg amúgy se bírom túl sokáig.
– Szexhiány?
– Nem, anélkül tovább elvagyok. Te hiányzol.
Nézem a mosolyát, és igyekszem viszonozni, de ez most komoly erőfeszítésembe kerül. Akaratlanul is látom magam előtt a film képkockáit, és ez mar belülről. Próbálom figyelmen kívül hagyni, de attól félek, nem fog sikerülni. Pedig szeretem őt, miért olyan nehéz elfelejteni az egészet?
– Figyelsz te rám?
– Hm? – pillantok rá meglepve, aztán rajtakapottan lesütöm a szemem. – Ne haragudj, elkalandoztam.
– És merre jártál?
Na, ez az, amit véletlenül sem szeretnék elárulni, mert csak veszekedés lenne belőle. Titkolnom kell, mert valami azt súgja, ha kiderül, nagyon össze fogunk balhézni.
– Nem lényeg.
– Ahogy gondolod – hagyja rám, és magyaráz tovább, valamit a munkájáról, de egy idő után ismét elveszítem a fonalat.
Az egyik pillanatban lerohannám. Kérdőre vonnám, hogy miért pont ilyen filmben szerepelt, mert még ha egy sima, kétszereplős felvétel lenne, talán nem zavarna ennyire… A következőben arra gondolok, sosem tudhatja meg, hogy láttam, mert kínos lenne mindkettőnknek. Közben meg néha csak elküldeném, hogy nekem nem kell olyasvalaki, aki ilyeneket művel…
Nem akarom bántani, de fojtogatnak a miértek, főként annak tükrében, hogy mennyire imádja a vadságot. Nem akarom elveszíteni, mégis úgy érzem, most mellette maradnom is kihívás.
– Nagyon el vagy varázsolva ma – jegyzi meg fejcsóválva. Leteszi a dobozt az asztalra, majd közelebb lép, átkarolja a nyakamat, a számhoz érinti a sajátját. Automatikusan húzom közelebb magamhoz, elmélyítem a csókot, Lucas pedig elégedetten simul hozzám. Ma gyengédséget akar, érzem a hangulatán, minden rezdülésén, és azt hiszem, ez adja meg a végső lökést.
A hálóba húzom, türelmetlenül vetkőztetem. Meglepi a hevességem, de hamar átragad rá is. Harapja, tépi a számat, a körmeim a bőrébe mélyednek, végigmarom a hátát, és a vállába markolva nyomom a térdére. Izgatottan nyögök fel, miközben a hajába túrok, kiszedem belőle a gumit, és élvezem, ahogy a puha tincsek a combomat csiklandozzák. Neheztelve pillant fel, de nem hagyom, hogy szóvá tegye, a tarkójára fogok, erősebben húzom magamra. Nem is értem, miért, de felbosszant, hogy élvezi a durvaságom. Hirtelen rántom el a fejét, elhátrálok tőle, hogy lenyugodhassak, mert így nem szabad, ez nem én vagyok, én nem így szeretem őt…
Felegyenesedik és hozzám bújik, forró a lehelete a nyakamon.
– Feküdj hasra!
Őrjítő a csókja, mielőtt teljesítené a kérésemet. Óvszerért nyúlok, és arra még van agyam, hogy síkosítót használjak, aztán elkap valami megmagyarázhatatlan indulat. Tövig merülök benne, Lucas pedig felnyüszít, mert nem ezt várta tőlem, nem készült fel rá.
– Egyben vagy?
Távolinak és hidegnek tetszik a hangom. Lucas lassan bólint, én pedig mozdulok, magával ránt, ahogy körém feszül.
– Nem értem, mit élvezel ezen… – suttogom a fülébe, és a vállába harapok. – Elég ez még egyáltalán? Elég vagyok én egyedül?
Nem értem, hogy csúszhat ki ez a számon. Lucasnak elakad a lélegzete, és jól tudom, hogy nem a mozdulat miatt.
– Mi?
A lapockájának nyomom a homlokomat. Mintha beledermedtünk volna a pillanatba. Kijózanodtam az őrjöngésből…
– Matt…
Bocsánatkérőn csókolom a hátát. Lágy ringásba kezdek, a kezem a combjai közé csúsztatom, de nem reagál azonnal. Végül megadja magát, velem mozdul. Térdre húzom, átölelem a mellkasát, a hajamba túrva húz egy, a ritmusunkhoz képest durva csókba…
Alig engedem el, még zihál, amikor felpattan mellőlem. Zsebkendőért nyúl, hozzám vágja a maradék csomagot.
– Megnézted… – suttogja megsemmisülten. Eltakarja a szemét, vesz néhány mély lélegzetet, aztán öltözni kezd. Megkísérlem visszatartani.
– Sajnálom…
– És legalább felizgatott? Kiverted rá? – kérdezi sziszegve, és biztos vagyok benne, hogy ha nem fogná vissza magát, most üvöltene velem.
– Lucas…
Elhátrál előlem, tétován hanyatlik le a kezem.
– Hozzám ne érj! Tudod… soha nem könyörögtem még senkinek. Félredobtam a büszkeségem, mert hittem abban, hogy szeretsz, és nem számít. Kurva nagyot tévedtem…
Figyelem, ahogy felrángatja a nadrágját, a keze remeg az indulattól, de nem tudom, mit mondhatnék. Annyira beleléptem az önérzetébe, hogy megértem, ha nem bocsát meg.
– Azt hiszed, megtettem volna, ha van más lehetőségem? – folytatja zaklatottan, megállás nélkül dőlnek belőle a szavak, nem vagyok képes megállítani. – Majdnem eladták a családom feje felől a házat, nem volt más esély, ez meg gyorsan fizetett. Persze nem kérdezted, miért, én hülye meg azt hittem, elfogadtál így is, magamtól meg nem volt kedvem beszélni róla. Egyébként sem sétagalopp egy ilyen forgatás, szerinted tényleg élveztem? De… én úgyis csak egy pornós kurva vagyok, az ok nem érdekes. Alázz csak meg nyugodtan…
Újabb nagy levegőt vesz, nagyon lassan fújja ki, és kiszúrom, hogy könnyes a szeme, de csak állok földbe gyökerezett lábbal. Amikor rám néz, a pillantásának intenzitása mintha lyukat égetne egyenesen a lelkembe.
– Szeretem a szexet. Imádom. A harmadik film után viszont fél évig pasi közelébe se bírtam menni. Felfogod, hogy ez mit jelent?
– Sajnálom…
– Ott ismertem meg azt a vackot is, amit a múltkor szereztem, anélkül nem tudom, hogy csináltam volna végig. Van fogalmad róla, milyen az, ha többen… – Idegesen legyint. – Eszembe sem jutott, hogy ezzel lebuktatom magam. A vicc az, hogy lehet, hogy hülye ötlet volt, de tényleg azért szereztem, mert jót akartam. De mindegy is. Tudod, mit? Jól megérdemlitek egymást Stephennel. Üzenem neki, hogy én már nem állok az útjában, szabad a pálya.
Nem állítom meg, amikor elviharzik mellettem, túlságosan megsemmisítenek a szavai. Nem próbálom visszatartani, mert nyilvánvaló, hogy már elveszítettem…

***

– Hát te?
Már értem, miért mondják, hogy az ütés mindkét félnek fáj. Életemben nem emeltem még kezet senkire, felszisszenek a hirtelen öklömbe nyilalló érzéstől. Elfogy a lendület, a falnak dőlve nézem, ahogy Stephen a szemközti ajtófélfába kapaszkodik, és káromkodik.
– Baszd meg, Matt! Elment az eszed?! Ez kurvára fájt!
– Remélem is.
Óriási lelkierő kell, hogy ne lendítsem újra a karom. A körmeim annyira belemélyednek a tenyerembe, hogy már valószínűleg vérzik, de nem érdekel. Olyan erős dühöt érzek, amilyet eddig soha.
– Mi az isten ütött beléd?!
– Szerinted?
Mélyeket lélegzek, de nem bízom magamban, mert most meg tudnám ölni. Inkább leülök a földre, felhúzom a térdemet, és rátámaszkodom. Az én hibám, hogy engedtem a provokációjának, holott tudtam, hogy tönkre fogja tenni a kapcsolatomat. Legszívesebben szó szerint leverném rajta a fájdalmat, amit érzek.
– Örülhetsz, vége van.
Magamon érzem a tekintetét, de csak meredek egy pontra előttem. Látni sem bírom, mégsem mozdulok és hagyom itt a fenébe. Elfogyott belőlem az akarat, csupán fájdalom és üresség van, felváltva, félelmetes intenzitással.
– Matty…
– Ha közelebb jössz, kapsz még egyet!
Felsóhajt, leül velem szemben. Okos fiú. Gondolom, ő sem tud mit kezdeni az őrjöngésemmel, én sem hittem, hogy képes vagyok rá. Hiszen annyi mindent eltűrtem már neki…
– Miért kellett beleszólnod… – suttogom. Marják a szememet a könnyek, én pedig megszállott módon próbálom visszatartani őket. Csak az dübörög bennem, hogy elveszítettem Lucast, mert hülye voltam…
– Mi történt? – kérdezi Stephen, de a hangjában nem fedezek fel semmi elégedettséget, csupán tárgyilagosságot és egy csöppnyi döbbenetet.
– Kidobott.
– Ő dobott ki?
– Ja.
– Úgyis kibékültök. Teljesen rád tapadt a srác – vágja rá, amivel kiérdemel egy csúnya pillantást. Megrázom a fejem, de nehéz kimondani.
– Nem fogunk. Megaláztam… innen nincs tovább.
– Hogy érted?
Intek, hogy nem akarok róla beszélni. Még mindig nem értem, hogy tehettem, hogyan bánthattam meg ennyire a saját kétségeim miatt. Akkora idióta vagyok, amilyet még nem látott a föld. Haragudhatok Stephenre, de végső soron ez az én bűnöm.
– Matty…
– Fogd be!
Megteszi. Ücsörgünk csendben egymással szemben, és úgy érzem, annyira elcseszettek vagyunk, hogy tényleg megérdemeljük egymást.
– Ennyire szeretted?
Ránézek, amikor bólintok. Az arcára van írva, hogy most döbben rá igazán, mekkora fájdalmat okozott. Azt hiszem, a maga fura módján ő eddig nem fogta fel, mit művel. Vagy igazából pontosan tudta, és élvezte, hogy forgatja bennem a nemlétező kést…
– Sajnálom.
– Persze.
Nem hiszek neki. Valami megtört bennem, véglegesen elveszítettem valamit Lucasszal együtt, de még nem jöttem rá, mi az. Talán a reményt, hogy egyszer boldog leszek.
– Ha még egyszer bármibe beleavatkozol, ami velem kapcsolatos, többé nem vagy része az életemnek. Már most sem vagyok biztos benne, hogy egyáltalán akarlak-e még látni – szólalok meg, miközben felkelek.
– Matty…
Rávágom az ajtót.




Következő
Hozzászólás: 4
Nyomtatóbarát változat Hír létrehozása pdf formátumban


Üdvözlet
Felhasználónév:

Jelszó:




Adatok megjegyzése

[ ]
[ ]
Online
vendég: 2, tag: 0 ...

legtöbb 253
(tag: 2, vendég: 251) - 26 jún : 22:01

Tagok: 916
Legújabb tag: Marischka11
Az utolsó látogatásod óta történt változások

news
Nincs újdonság
download
Nincs letöltés
members
Nincs Tag
links_page
chatbox_menu
Nincs chatbox üzenet