9.

– Mi a hiszti tárgya?
– Elmész a picsába!
Lucyt nem kifejezetten zavarja, hogy elküldtem a fenébe, hanem várja a rendes választ a kérdésére. Feladom.
– Az öcséd nyúz, hogy vigyem el bulizni.
Továbbra is bambán pislog rám, aztán a kezével jelzi, hogy esetleg folytathatnám. Mondjuk nem értem, mit nem ért, de akkor magyarázok, úgysincs jobb dolgom két óra között.
– Együtt. Tudod, még sosem mentem kettesben bulizni senkivel.
– Nevem: Senki.
– Ne bosszants már! – csattanok fel, mire vállat von, és tovább vigyorog. – Az kicsit más szitu, hogy veled eljárok.
– Mi lenne, ha csak magaddal vinnéd, buliznátok egy kurva jót, és nem kattognál olyasmin, aminek még mindig nem fogom a lényegét. Van pasid, na bumm. A föld kering tovább.
Bemutatok neki, erre elsöpri a kezem, és kiröhög. Jó, tény, hogy nem történik tragédia, ha teljesítem Danny kérését, és éppenséggel sok választásom amúgy sincs, mert elég ügyesen rábeszél mindenre, amit a fejébe vesz, csak hát… furcsa lesz.
Lassan fél éve húzzuk egymás mellett. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen jó, ha van valakim, ráadásul úgy tűnik, a szüleit egyáltalán nem zavarja, hogy azonos neműt választott. Bezzeg ha apám megtudná…
Kicsit sajnálom, hogy nem avathatom be anyát. Szívesen megtenném, az ő reakciójától annyira nem tartok, de nem hoznám olyan helyzetbe, hogy titkolóznia kelljen miattam.
– Jól van – adom meg magam, mire Lucy diadalittasan elmosolyodik, mintha bármi előnye származna a döntésemből. Bár legalább most nem esküdtek össze ellenem. Nagyon durva tud lenni, amikor egy oldalon állnak, abszolút esélyem sincs nyerni. Nem mintha nem élvezném a dolgot, csak eszemben sincs beismerni.
– Hidd el, nem fog fájni – biztosít róla Lucy, úgyhogy ismét megmutatom neki a középső ujjam, ha az előbb nem látta volna. Felkacag, és ennyivel le is tudja a dolgot, de befejezi a szívatásom, szóval már megérte.
– Ma csinálunk valamit? – érdeklődöm inkább, és kedvetlenül az órámra pillantok. Még egy előadás, és szabadság. Határozottan várom. Lucy elgondolkodó fejet vág, de hiába reménykedem, hogy valami ötlettel esetleg előrukkol, mert végül megvonja a vállát.
– Nem tudom. Tanulni kellene, mert ha megbukom, anyáék kinyírnak.
Elhúzom a szám. Jó, hát nekem sem ártana kicsit a tananyaggal foglalkoznom, de szeretnék beugrani Dannyhez.
– Akkor az öcsédet boldogítom.
– Szóval hazakísérsz? – vigyorogja Lucy, és amikor bólintok, felkel, majd nem épp lelkesen a folyosó vége felé int. – Na, éljük túl ezt az órát, utána jöhet a móka, a kacagás, esetedben meg ennek halmozása. Valaki velem is szexelhetne már.
– Az biztosan nem én leszek – jelentem ki, mire Lucy felkacag, és arrébb lök a folyosón.


Péntek este nem egyedül merülök el a szokásos bulis forgatagban. Először rémesen furcsa, hogy Danny mellettem van, pedig még csak nem is nagyon tapad, abszolút hagy teret, bár az is lehet, hogy neki sincs konkrét fogalma arról, miként viselkedjen velem.
– Most is megvédesz? – kérdezi kicsit közelebb hajolva, incselkedve. Felnevetek, és egyből fel is engedek. Ha úgy vesszük, végül is voltunk mi már egy buliban, csak akkor ennek annyira nem örültem. Igaz, épp tönkretette az estém, most viszont határozottan feldobja. Egyébként jogos a kérdés, mert amilyen éhes tekintettel páran már végigmérték, lehet, hogy magamhoz kötözöm. Csak a biztonság kedvéért.
– Ha szeretnéd.
– Nahát. – Még közelebb simul, így legalább rendesen hallom a zenétől, amit mond. – Eddig zavart, ha valaki lecsap rám, most nem?
– Annak tuti kitekerem a nyakát – vágom rá. Valami ilyesmit várhatott, mert felnevet, és nekem kedvem támad megcsókolni. Meg is teszem.
– Azért mosdóba kimehetek egyedül? – érdeklődik, miközben elhúzódik tőlem. Úgy teszek, mintha nagyon gondolkodnék, majd némi hezitálás után bólintok.
– Addig veszek egy italt.
– Nekem is! – kéri, mire megcsóválom a fejem. Bár velem van, tehát nincs mitől tartania. Mondjuk ha sokat iszom, én támadom le, de magamtól annyira mégsem féltem. Tőlem tudja, mit várhat.
A pulthoz verekszem magam, és kikérek két koktélt. Danny borzalmasan vicces spiccesen, előre röhögök magamban. Abban az egyben biztos vagyok, hogy az estém rendkívül érdekesen fog alakulni. Remélhetőleg az éjszakám pedig… kielégítően.
Na, ezen vigyorgok egy sort, ebben az állapotban talál meg egy régi ismerősöm. Az, akit legutóbb pont Danny kedvéért passzoltam le. Hát, ez ciki.
– Téged is látni erre?
Rám mosolyog, automatikusan viszonzom a gesztust. Jó, ő csábítónak szánta, én viszont nem vagyok csábítható. Ki hitte volna, hogy egyszer ilyen szintre süllyedek? Vagy inkább emelkedem, a fene tudja.
– Előfordulok.
– Ezt örömmel látom.
Jó, kezd teljesen egyértelmű lenni, hogy nyomulni fog. Ezen felbuzdulva megpróbálom lerázni, de két mondatig sem jutok, amikor oldalról valaki hozzám simul, mire teljesen lefagyok. Hoppácska, és ilyenkor mit kell csinálni?
– Látom, társaságod van, de azért elrabolhatlak? – kérdezi Danny, mire zavartan nevetgélni kezdek, ami annyira égő, hogy csoda, ha fizikailag nem kapok helyben lángra. – Ismerős?
– Igen, ő itt egy régi… barátom, Max.
Tök jó, szerencsére nem szakadt rám a plafon. Mondjuk, nem vagyok biztos benne, hogy ez így marad, de azért nem árt sűrűn hálát adnom. Bárkinek.
– Szóval ő itt… – Dannyre nézek, ő pedig felvonja a szemöldökét. Talán megbántom azzal, hogy küzdök a szavakkal. Jó, hát belehalni csak nem fogok. – A párom.
– A micsodád?
Ezen a fejen már én is felröhögök. A sokkhatás elegendőnek bizonyult hozzá, hogy Max pillanatokon belül lelépjen, Danny viszont szerintem berágott rám, legalábbis kerüli a tekintetem, az arca pedig… nos, beszédes.
– Haragszol? – teszem fel az érzésem szerint határozottan hülye kérdést.
– Ilyen nehéz volt kimondani, mi van köztünk? Csak hogy én is képben legyek.
Danny nem kertel, rögtön a nyakamba kapom a dühe okát. Hát, legalább nem harapófogóval kell kihúzni belőle, az is valami.
Legyőzöm a késztetést, hogy bocsánatot kérjek, inkább megkísérlem megfogalmazni, miért is esett ilyen nehezemre ez az egész, és közben bőszen reménykedem, hogy Danny nem érti félre a hallgatásom.
– Sosem gondolkodtam még, hogyan fogom nevezni azt, akivel együtt vagyok. Nem terveztem, hogy a következő pár évben opció lesz – magyarázom. – A barátom túl semmilyen, a pasim meg olyan… degradáló számomra. A pár…
– Még korai? – szakít félbe Danny, mire vállat vonok. Jó, akkor maximum megsértődik, de inkább őszinte leszek vele.
– Nem tudom.
Danny nagyon komolyan néz rám, aztán lassan bólint, mielőtt elmosolyodna.
– Még a végén kiderül, hogy a lazaság csak álca.
Megkönnyebbülten felsóhajtok. Jó, ezek szerint megért.
– Ez eddig nem volt tiszta? – kérdezem, erre kiröhög, és berángat magával táncolni. Fél éjszaka a táncparketten tart, utána is csak azért tudom elráncigálni, mert beígérem, hogy vízszintben folytatjuk. Nálam, mert a család végre egész hétvégére házon kívül. Alig vártam…


– A tegnapi ismerős… – Danny elharapja a mondatot, és talán azzal küzd, folytassa-e. – Korábban láttalak vele. Elég… közelinek tűnt. Ahogy pedig rád nézett…
Kell néhány döbbent másodperc, míg reagálni bírok. Először felmerül bennem, hogy cukkolni kezdem, amiért féltékeny, de annyira elveszetten és riadtan álldogál a szobám közepén, hogy nincs szívem hozzá.
– Az volt, igen. Elég közeli.
Nem tudom, mi mást mondhatnék. Ecseteljem, milyen átkozott jó meneteket nyomtam le vele? Azt azért mégsem.
– Sajnálod, hogy le kellett ráznod?
Egy állat vagyok, amiért nem jöttem rá, mi jár a fejében. Pedig ennyire már ismerem, rohadt bizonytalan magában, csak azt nem értem, miért. Vonzó, okos, és egyébként is elrabolta a szívem. Talán nem ártana ezt benne is tudatosítanom, mert nagyon úgy fest, hogy neki ez az infó nincs meg.
Mögé lépek, szorosan átölelem, de mintha ezúttal nem oldódna fel az érintésemtől. Nem érzem úgy, hogy jól bánnék a szavakkal, de most azt hiszem, kénytelenek leszünk beszélgetni. Sőt, őszintézni. Jaj nekem, mibe kevertem magam…
– Úgy tűnt, mintha bánnám? – Danny megvonja a vállát, de makacsul hallgat, úgyhogy továbbra is rajtam van a sor. – Nem vágyom másokra melletted, ha ez a kérdés.
Bólint, és röviden elneveti magát.
– Ez volt, igen – ismeri el, és megfordul a karomban, kapok tőle egy rövid csókot. – Csak féltem, hogy esetleg… akaratod ellenére korlátozlak.
– Nem tudnál – felelem meggondolatlanul, és az arcára kiülő megrökönyödés döbbent rá, hogy teljesen félreért. – Úgy értem, ha nem akarnék veled lenni, vagy hűséges lenni, nem kényszeríthetnél. Jó, ez mindenhogy hülyén hangzik…
– Most ez azt jelenti, hogy szakadjak le a témáról, és ne féltékenykedjek, mert agybajt kapsz és kivágsz?
Felsóhajtok, és elengedem Dannyt. El kell számolnom tízig, hogy ne akadjak ki a reakcióján, mert szerintem ezt még véletlenül sem sugalltam, pláne nem szándékosan.
– Nem. Nincs más, és ezzel teljesen jól vagyok így. Már mondtam korábban is, hogy nincs bajom a monogámiával. Mi ütött beléd?
– Könyörögnöm kellett, hogy magaddal vigyél. Te mit gondolnál a helyemben? – kérdi, ezzel viszont tényleg kihoz a sodromból. Nemes egyszerűséggel otthagyom a szoba közepén, és a fürdőbe megyek zuhanyozni. Nem érdekel, most épp milyen következtetést von le. Mérges vagyok.
Nem kell sokáig várnom, hogy utánam jöjjön. Tudom, hogy én is túlreagáltam, viszont fogalmam sincs, mit kezdjek a témával. Hülyeségeken veszekszünk. Jó, az azért túlzás, de szerintem közel voltunk hozzá.
– Berágtál?
Hozzám simul, a meztelen bőre máskor pont elég lenne ahhoz, hogy semmi másra ne tudjak koncentrálni. Most is nehezen megy, pedig nemrég másztunk ki az ágyból, egy reggeli menet követte a tegnap estit, de ahogy ő telhetetlen, úgy én is. A szájával ráadásul a fülemet izgatja, és közben pofátlanul elvárná, hogy komoly legyek. Hogyne.
– Legközelebb végigmutogathatnom, kivel dugtam eddig – mordulok rá, erre viszont elenged. Nem merek ránézni, mert ez csúnya volt, borzalmasan szemét, és nem is értem magamat miatta.
– Cetlizd fel, légyszi!
A hangja olyan hideg, hogy szinte megfagyok tőle. Fordulatból kapom el a karját, amikor ki akar lépni a fülkéből.
– Sajnálom – suttogom, többre nem futja. Szégyellem magam, mert valahol igenis bántani akartam a bizalmatlanságáért. A fenébe, ennek semmi értelme így. Magamhoz ölelem, puszit adok a nyakára. – Sajnálom, ez mocsok húzás volt.
Hosszúnak tűnik az az idő, mire viszonozza az ölelést. Kicsit meg is rettenek, hogy talán túl messzire mentem, félek, hogy kihúzhatatlan a tüske, mert Danny továbbra is távol van tőlem. Fizikailag már nem, de az nem is lenne ilyen ijesztő.
– Biztos elég vagyok én?
– Persze, hogy elég vagy. Több is, mint amit kérhetnék.
Ezért már mosoly a jutalmam. Viszont ha már témánál vagyunk, jöhet az, amin néhanapján én emésztem magam.
– És te nem bánod, hogy lekötötted magad?
– Csak amikor ilyen hülye vagy.
Nevetünk. Az viszont feltűnik, hogy valamit titkol, mert kerüli a tekintetem, és nem is tudom, hogyan kattan helyre a történet, csak megtörténik.
– Elkapott a kísértés?
Zavarba jön, szóval a válasz is nyilvánvaló, mégis várok.
– Amíg elmentél sörért, egy srác kikezdett velem.
Az egész tartása olyan furcsa, képtelen vagyok eldönteni, szégyelli-e magát, vagy…
– Sajnálod, hogy nemet kellett mondanod?
Frusztráltan felsóhajt. A kabin falának veti a hátát, de nem néz rám, felettem bámulja a csempét. Éljen, jó kis beszélgetés lesz ez.
– Nem kifejezetten, csak… Lehet ebből jól kijönni? – röhögi el magát. – Szóval gondoltam, neked rosszabb. Eddig bárkit megkaphattál, most meg itt vagyok én, és velem kell beérned. Felmerült bennem, hogy túl sokat várok el.
– És én vagyok a hülye, mi? – cukkolom, bár megkönnyebbültem, hogy erről van szó. Ha előáll a nyitott kapcsolat ötletével, biztosan nagyon kiakadtam volna. Nem tudnék osztozkodni rajta, egyetlen alkalom erejéig sem.
Megint elcsábítom. Nem kell nagyon erőlködnöm, úgy látom, a békülésre ő is nagyon kapható, pedig komolyabban össze sem zördültünk. Mégis annyira odaadó és simulékony, mint nagyon ritkán. Szerintem konkrétan azt tehetnék vele, amit akarok, bár ez a gondolat ijesztő is amellett, hogy izgató. Imádom, amikor ennyire rám bízza magát…
Csurom vizesen zuhanunk az ágyba, de ez most nem különösebben érdekel. Az sokkal jobban, hogy Danny magára húz, csúszik a nedves bőre a tenyerem alatt, a nyelvemmel itatom fel róla a cseppeket, miközben ő sóhajtozva szánt végig újra és újra a tincseimen. Újra felkúszok a testén, rabul ejtem az ajkát, szomjazva viszonozza a csókot, totál bezsongat vele, ahogy végighúzza a körmeit a hátamon. Alapvetően nem szeretem a fájdalmat, de ő képes ezzel is a végletekig izgatni. Egészen addig, míg a kéj hevében a vállamba nem harap, olyan erősen, hogy csillagokat látok tőle. Meglepetten fordulok le róla, és lenézek a vörös foltra, amit hagyott.
– Na, ez fájt – szólalok meg neheztelve, de Danny csak somolyog magának. – Direkt csináltad?
– Nyomot akartam hagyni rajtad.
– Te megvesztél.
Seperc alatt elfeledteti velem. Amúgy sem bírok rá haragudni, de amint a hasára gördül, és hívogatón hátranéz, eleve esélytelenül indulok. A birtoklásmániáját majd megdumáljuk máskor, józanul és felöltözve, mert akkor bírok is koncentrálni a szavaira…