Keith igyekezett csillapítani a remegését, de nem járt túl nagy sikerrel. Harold őt nézte, és tudta, hogy feltűnő a félelme. Nem tudott vele mit kezdeni. A férfi közelebb lépett, megsimogatta az arcát.
– Nagyon bántottalak legutóbb?
Keith nem felelt. Minden erejét elvette, nehogy kitépje magát az érintésből, és elmeneküljön. Nem tehette.
– Válaszolsz?
Keith nyelt egyet. Mérlegelt.
– Mit szeretne hallani?
Harold meghökkent. Egy darabig érdeklődve szemlélte őt, Keith pedig kezdett pánikba esni. Lehet, hogy szemtelenségnek hangzott…
– Az igazat. Őszintén. Nagyon bántottalak?
– Megerőszakolt. Szóval igen.
– Háromszor utasítottál el, mire megkértem Pault némi közbenjárásra. Rosszulesett. Haragudtam. – A férfi közelebb hajolt, Keith lehunyta a szemét. – Kössünk egyezséget, Keith – suttogta a fülébe. – Ha el tudod játszani, hogy igazán akarsz engem, akkor nagyon kedves leszek hozzád.
Keith meglepetten húzódott el egy kicsit, csak épphogy, amennyire mert, hogy Harold szemébe nézhessen, láthassa, szórakozik-e vele. Nem úgy tűnt, ezt viszont nem tudta hová tenni.
– Tessék?
– Mutasd, hogy kívánsz, cserébe úgy bánok majd veled, mintha te lennél a legnagyobb kincs a világon.
Keith nem akart nevetni, de a szája így is mosolyra húzódott, mire a férfi arcvonásai megkeményedtek, és Keith tudta, hogy hibát követett el.
– Viccesnek találod?
Úrrá lett rajta a kétségbeesés.
– Nem – rázta meg a fejét sebesen, és kényszerítette magát, hogy közel bújjon a férfihoz. – Aranyosnak – búgta, mielőtt megcsókolta. Legyűrte a viszolygását. Ha van rá esély, hogy ne kelljen ugyanazt átélnie, mint legutóbb, hát mindent meg fog tenni. Remélte, hogy nem csak átverés…
Szeretet. Hirtelen ugrott be neki, hogy Harold erre vágyik. Valószínűleg észre sem vette, mennyire csupaszra vetkőzött előtte az ajánlattal…
Még jobban hozzásimult, ujjai a férfi hajába kúsztak, és végre azt a reakciót kapta, amit várt. Harold átölelte a derekát, szenvedélyesebbé tette a csókot, Keith pedig kikapcsolta az agyát. Azt képzelte, hogy tényleg ezt akarja…
A férfi nyakára hajolt, a fülétől a torkáig végigcsókolta, a hasfalát simogatta, mielőtt az övcsat után nyúlt.
– Sietsz – szólt rá Harold, Keith pedig elmosolyodott.
– Nem bírok magammal – felelte, és tudta, hogy az arca ugyanezt mutatja. A férfi elengedte a kezét, amire az előbb ráfogott, Keith pedig lassan letérdelt elé, kioldotta az övet, kikapcsolta a gombokat, és még utoljára felnézett, mielőtt a lényegre tért. Óvatos ujjak csúsztak a tincsei közé, és tényleg elhitte, hogy Harold be fogja tartani az egyezséget. Jól csinálta…
A lepedő hűvösen simult alá, ahogy a férfi ezúttal nem rálökte az ágyra, hanem gyengéden végigdöntötte rajta. Megcsókolta, aztán lejjebb csúszott, szinte centiről centire haladt az ajkával, Keith mégis meglepetten emelte fel a fejét, amikor a férfi a farkához ért, és az ajkai közé szívta. Sosem kapott még kényeztetést, amikor neki fizettek…
Hagyta magát elmerülni a játékban. Még az ujjak is úgy mozogtak a teste mélyén, hogy a lehető legnagyobb gyönyörhöz juttassák, ő pedig átadta magát. Meglehetősen közel került az orgazmushoz, mire észbe kapott.
– Siess – csúszott ki a száján, a lehető legérzékibben mondta, és meg is kapta érte a jutalmát. Hamarosan koncentrálnia kellett rá, hogy ne élvezzen el idő előtt.
– Miért harapdálod a szád? – torpant meg a férfi. Keith megpróbálkozott az őszinteséggel.
– Húzom – nevette el magát enyhén, és Harold nyaka köré fonta a karjait. – Túl jó vagy.
A férfi majdnem felfalta a pillantásával. Gyorsabb, erőteljesebb ritmust vett fel, de szenvedélyből tette.
– Engedd el – súgta a fülébe. Keith egyébként sem nagyon tudott más tenni. Zihálva remegett meg, Harold pedig másodperceken belül követte. Aztán amikor legördült róla, Keith hirtelen visszakerült a bizonytalanságba. Most hogyan tovább? Mit vár tőle?
– Szeretnél zuhanyozni?
– Igen – felelte, és engedte, hogy a férfi felhúzza az ágyról.
– Csatlakozhatok?
– Persze.
Harold le nem vette róla a kezét és a száját a vízsugár alatt, Keith pedig megértette, hogy még tart a szerep. Viszonzott minden érintést, egészen az öltözésig. Akkor viszont kiülhetett az arcára a tanácstalanság, mert a férfi elnevette magát. A tárcájáért nyúlt, Keith szeme pedig kikerekedett.
– Ez legyen a mi titkunk – mondta, amikor a kezébe nyomta a köteget. – Ha legközelebb is ilyen jó fiú leszel, remekül fogjuk tölteni az időt. Ne aggódj, Paul megkapja a saját részét, nem kell szólnod róla.
– Miért?
– Mert így akarom. Árulj el érte valamit. – Keith bólintott. – Legutóbb is sokat ajánlottam. Miért utasítottál el?
– Én… nagyon ritkán megyek el bárkivel pénzért.
– Paul ugyanezt mondta. Hogy téged még sosem küldött senkivel, mert te csak táncolsz és felszolgálsz.
– Számít ez?
– Nekem nem kell mindenki kurvája.
Keith behunyta a szemét, és visszatartotta a kikívánkozó választ.


Mire hazasétált, kitisztult a feje. Addig végig azon gondolkodott, mennyire nem úgy alakult a nap, ahogy számított rá. Örült a fejleménynek, ugyanakkor rosszul volt attól, hogy szerelmet hazudott. Elvégre azt csak egyvalaki iránt érzett…
Nehezen választotta el a kettőt. Hiába tudta, hogy ez csak játék, egyelőre az is meglepte, hogy meg tudta csinálni. Eddig képtelen volt színészkedni, ha elment valakivel, vagy igyekezett nem koncentrálni az egészre, vagy annyira utálta, hogy messziről látszott rajta. Most azonban könnyűszerrel alkalmazkodott a helyzethez. Ez egyszerre töltötte el elégedettséggel és félelemmel.
– Minden rendben?
Lance aggodalma jólesett neki. A fiúhoz sétált, átölelte, ezzel viszont jobban megijesztette, mint hitte.
– Keith?
– Semmi baj – suttogta a fiú hajába, és még erősebben kapaszkodott belé. – Nem bántott.
– Komolyan?
– Aha. – Keith végre elengedte Lance-t, az ágyához sétált, majd elkezdte leszórni a ruháit. – Azt akarta, tegyek úgy, mintha a szeretője lennék. Elég jól sikerült ahhoz, hogy úgy dugjon meg, hogy még én is élvezzem.
– Na, ezt sem hittem volna…
– Hm? – Keith a fiú felé fordult, értetlenül bámult rá.
– A múltkori után attól féltem… – Lance megrázta a fejét, és leült az ágy szélére. Amikor újra felpillantott rá, egy fokkal már nyugodtabbnak tűnt. – Mostanában nehezebben ismerem ki magam rajtad, mint eddig.
Keith gyomra görcsbe ugrott.
– Hogy érted?
– Még mindig összezuhansz, de gyorsabban állsz talpra. És fogalmam sincs néha, mit csinálsz, de… elkezdted alakítani magad körül a dolgokat. Nem tudom jobban magyarázni, csak érzem. Valami megváltozott.
Keith folytatta a vetkőzést, közben elfordult. Nem bírt Lance-re nézni, a fiú szavain gondolkodott. Ő sem tudta megfogni, de tisztában volt vele, miről beszél.
– Már nem sokáig lesz rám szükséged.
Keith megpördült. Lance lehajtotta a fejét, a hangja alig hallatszott, sebezhetőbbnek látszott, mint eddig bármikor. Keith megdöbbent. Eszébe sem jutott volna eldobni őt, sőt elképzelni sem tudta, hogy ne legyen rá szüksége. Felsóhajtott, és közelebb sétált, megállt előtte, de Lance makacsul a földön tartotta a tekintetét, úgy kellett kényszeríteni, hogy ránézzen.
– Már rég nem a szükség tart melletted – mondta, mielőtt megcsókolta a fiút. – És most feledtesd el az érintését – súgta, de Lance elkapta a karját, amikor a hasára akart fordulni. A fiú arca ijesztő elszántságot tükrözött.
– Nem. Most én akarok feledést – felelte, és zavartan elnevette magát. – Két hét telt el, végre túl kell lépnem rajta. Most valamiért nehezen megy, és azt hiszem, te vagy az oka.
– Én?
– Hogy végig kellett nézned – motyogta Lance, kerülve Keith pillantását. – Én sem bírom jól az erőszakot, csak megszoktam. Az arcodat látni közben sokkal rosszabb volt.
– Értem.
Úgy szeretkeztek, mintha ez lenne az első alkalom. Valami bennük is megváltozott. Egyszerre lett erősebb, és még sebezhetőbb…



– Keith!
Paul hangja villámként csapott át a termen, Keith pedig összerezzent. Meglepetten fordult abba az irányba, ahol főnökét sejtette. A férfi az irodája ajtajában állt, a kezével intett neki, hogy menjen oda hozzá, a fiú pedig zakatoló szívvel indult meg. Igyekezett nem mutatni, mennyire tart attól, hogy ezúttal mit talált ki Paul. Vajon elkövetett valamit, vagy…
Amint bezáródott az ajtó, épphogy megfordult, amikor elsüvített az arca mellett a penge. Követte annak a néhány hajszálnak az útját, ami lassan a földre hullott, és maga is meglepődött, hogy még csak fel sem kiáltott. Annyira váratlanul érte a támadás, hogy reagálni sem volt ideje.
Zakatoltak a gondolatai. Végül felpillantott, és Paul szemébe nézett, mert a férfi még mindig nem szólt semmit, csak kihívóan bámult rá, Keith-nek pedig bekattant, miről van szó. A férfi teszteli őt. Ha most kimutatja, mennyire frászt kapott, vége van…
Kinyújtotta a kezét, Paul tarkójára tette, és vad csókba húzta. Az ujjai satuként szorították a tincseket, a férfi pedig kiejtette a kezéből a kést. Keith megkönnyebbült. Jól tippelt.
Megfordította a pozíciójuk. Paul sokkal erősebb volt nála, mégis rongybabaként hagyta rángatni magát. Keith a nyakát szívta és harapta, igyekezve, hogy véletlen se hagyjon nyomot, miközben a sliccéhez nyúlt, és egy mozdulattal megpördítette a férfit.
– Szóval ez kell? – nyögte a fülébe, miközben lejjebb ráncigálta róla a ruhadarabot, majd a saját gombjához nyúlt. Aztán Paul testébe mélyesztette az ujjait, de nem sokáig húzta, óvszert szedett elő a tárcájából, és benyomult. A férfi nagyokat sóhajtva tűrte, de nem szólt rá, Keith pedig tudta, hogy bár sosem kérné, pontosan erre vágyott. – Segíts magadon – búgta a fülébe Keith, miközben gyorsabb ritmusra váltott…
Percekkel később némán figyelte, ahogy Paul összeszedi magát. Ő már rég felhúzta a nadrágját, csendben várt. A játék véget ért, de nem tudta, mi jön ezután.
– Jövök neked eggyel. Majd gondold ki, mit szeretnél – pillantott rá a férfi, mire Keith biccentett. Paul felvett az asztalról egy cetlit, és felé nyújtotta, Keith pedig szó nélkül vette el, és rápillantott. Ahogy sejtette, munkát kapott.
– Van valami instrukciód? – kérdezte kiábrándult hangon. Paul vállat vont.
– Szereti az erőteljességet, de ne legyen erőszak.
– Tessék? – csúszott ki Keith száján döbbenetében. Nem erre számított, mert ha jól értette…
– Aktívként küldelek, igen. Eredetileg Timet szoktam, de ő épp örülhet, hogy életben hagyom – mondta mintegy mellékesen. – Ne hozz rám szégyent! – tette hozzá, majd az ajtó felé intett. Keith szó nélkül hagyta magára.
– Mi akart? – kérdezte Lance kissé félve, Keith pedig igyekezett érdektelennek tettetni magát.
– Munka.
– Basszus… – sóhajtotta Lance, és együttérzően végigsimított az arcán, Keith pedig árulónak érezte magát, amiért nem osztotta meg vele a részleteket. A fiú azonban folytatta. – Remélem, nem újabb büntetés.
Keith lehajtotta a fejét. Ez már sok volt, azt nem engedhette, hogy Lance aggódjon érte. Mégsem tudta, hogyan kezdhetne hozzá anélkül, hogy mindent elmesélne.
– Nem lesz baj – mosolyodott el inkább biztatóan, aztán kiszakadt az érintésből, és a dolgára indult. Igyekezett mélyre száműzni a lelkiismeret-furdalást.
A tánc legalább mindent kisöpört a tudatából. A ritmussal együtt lélegzett, a tagjai úgy mozogtak, mintha a zenével együtt léteznének, semmi sem számított ezen kívül. Tudta, hogy vágyakozva bámulják, megszokta, sosem törődött vele, most azonban feltöltötte a sok vágytól terhes pillantás. Szinte magába itta a figyelmet, megrészegítette a tudat, mennyire sokat adnának, ha megkaphatnák…
A tekintete folyamatosan találkozott Pauléval. A férfi sosem nézte meg az előadását, most azonban végig ugyanazon a ponton állt, őt leste, Keith pedig érezte, hogy ki kell használni a lehetőségét. Még kívánatosabbnak kell lennie a férfi szemében, ha el akar érni valamit…
– Ez meg mi volt?
Keith lihegve támaszkodott a falnak. Szédült és annyira fáradt volt, hogy közel állt az összeeséshez, még a szavakat is nehezen fogta fel. Minden energiáját felemésztette.
– Micsoda? – préselte ki magából néhány korty víz után, amit Lance-től kapott.
– Kis híján felgyulladt körülötted a színpad…
Keith felnevetett. A lába feladta, kimerülten roskadt a sarokba. A térdére hajtotta a fejét, úgy próbált pihenni. Lance mellé ült, csendben maradt, Keith pedig nem tudta eldönteni, választ vár-e az iménti kirohanására, vagy bóknak szánta.
– Szerintem nem akadt élő ember, aki le tudta volna venni rólad a szemét. – Keith oldalra pillantott. Lance nem őt nézte, a szemközti falat bámulta. – Valami más volt.
– Mit szeretnél mondani?
Lance megrázta a fejét, és megcirógatta a karját, mielőtt felkelt mellőle.
– Ha átöltöztél, megyünk?
Keith a falnak támasztotta a tarkóját, és mély lélegzetet vett, mielőtt Lance felé fordult.
– Táncolhatnál velem.
– Még több figyelemre vágysz? – vigyorodott el Lance, mire Keith vállat vont. Lassan feltápászkodott, és a fiú füléhez hajolt.
– Rád vágyom. Vedd előjátéknak.
Lance meglepetten pislogott néhányat, aztán ismét elmosolyodott.
– Akkor ajánlom, hogy mielőbb öltözz át – felelte, majd hátat fordított neki, és lassan beleveszett a tömegbe.


Keith idegessége abban a másodpercen elszállt, ahogy belépett az apró motelszobába. Néhány perc elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy tudja, mit várnak tőle, és gond nélkül teljesítse is…
Élvezte a hatalmat. A körmei a férfi bőrébe mélyedtek, a mozdulatai mélyek voltak, és kiszámítottan lassúak, szándékosan húzta az aktust. Elhessegette a gondolatot, hogy részben azért csinálja így, mert imádja az élményt, hogy uralkodhat valaki felett, nem csupán azért, mert a kliense erre vágyik. Érezte a remegéséből, a hangjából, mennyire azt adja neki, amit szeretne, emiatt nem aggódott.
Sosem hitte volna, hogy elégedettséggel töltheti el, ha valaki ennyire alárendeli magát neki. Lance-szel más volt, a fiú rábízta magát, de közben minden érintés mögött ott lapult az akarata, ez a férfi azonban… mintha nem is létezett volna abban a pillanatban nélküle. És ez átkozottul felcsigázta…
Nehezen talált vissza a saját tudatába, amikor pedig megtörtént, zavarba jött.
– Nem tudom, mi történt az előző sráccal, de innentől téged akarlak.
Keith elmosolyodott. Még egy utolsó birtokló mozdulattal belekapott a férfi hajába, keményen megcsókolta, mielőtt öltözni kezdett. Ez már zavarta, mégis úgy érezte, meg kell tennie, utána viszont elfordult.
– Részemről rendben – szólalt meg végül. – Nem rajtam múlik.
– Akkor még biztosan találkozunk.
Keith elköszönt. Szinte rohant haza, és azonnal a fürdőbe zárkózott. A tükörbe pillantott, de nem bírta a saját látványát. Nem tudta megfogalmazni, mi zavarja, de képtelen volt szabadulni a gondolattól, hogy valami nem jó.
Hosszasan mosakodott, amikor végül kilépett a fürdőből, Lance már felöltözve várta, és neki leesett, hogy a fiú ma korábban kezd, mint ő.
– Jól vagy?
Bántotta az aggodalom. Bólintott, de nem úgy tűnt, hogy Lance hisz neki.
– Biztosan?
– Igen.
Nem bírta elmondani. Kivételesen alig várta, hogy a fiú eltűnjön a közeléből, amikor azonban ez megtörtént, azonnal hiányolta.
Meg akarta fejteni saját magát, de nem ment. Sokáig üldögélt az ágya szélén, mégsem jutott előrébb.
Amikor beért a klubba, azonnal látta, hogy valami baj van. Lance falfehér volt, a megjelenésére is alig reagált, bár amikor fél órával később magával húzta egy kieső sarokba, és szorosan hozzábújt, már tudta, hogy kétségbeesett.
– Mi a baj?
Lance először nem válaszolt, csak még közelebb fúrta az arcát az övéhez. Keith pár pillanattal később megunta, és eltolta magától, hogy a szemébe nézhessen.
– Hát, engem is visszaküldenek a rémálmaimhoz – nevetett fel gyengén Lance, amikor megismételte a kérdést. – De ezúttal nem téged viszlek, úgyhogy nyugi, nem lesz baj.
– Tessék? – Keith érezte, hogy elsápad. A rettegés összekapta a gyomrát, a felszínre törő emlékektől hányingere támadt. – Nem!
– Hát, nem rajtad múlik – mosolyodott el Lance, és megsimogatta az arcát. Keith azonban lerázta magáról az érintését. – Mi a baj?
– Nem mész vissza.
– Tessék? – kérdezte értetlenül Lance, és utána kapott, amikor Keith ott akarta hagyni. – Mire készülsz?
– Csak várj meg itt!
Átcsörtetett a tömegen, és meg sem állt Paul irodájáig. Kopogtatás nélkül nyitott be, és nem érdekelte, ha felbosszantja vele a férfit. Annyira dühös volt, hogy nem bírt gondolkodni.
– Na, mit akarsz?
Keith a bezárt ajtónak támaszkodott, összefonta a karját a mellkasán, és olyan kihívóan meredt Paulra, hogy a férfi szemöldöke meglepetten ívelt fel.
– Lógsz egy szívességgel.
– Tudom. Kitaláltad?
– Úgyis sejted, mit fogok kérni, nem igaz? – Keith ellökte magát az ajtótól, és Paulhoz sétált, közvetlen előtte állt meg. Igyekezett csillapítani a remegését, a férfi azonban mintha számított volna rá, hogy megjelenik, a harag egyetlen szikráját sem fedezte fel rajta.
– Ne Lance-t küldjem?
– Pontosan.
Paul mosolyában volt valami ijesztő, de Keith-t ez nem tántorította el. Hirtelen mozdult, a férfi tarkójára mart, a szájára szorította a sajátját olyan intenzitással, hogy Paul megfeszült a karjában. Váratlanul érte Keith támadása, és a fiú egy pillanatra megrettent attól, hogy elrontotta. Mégsem mert kiesni a szerepből, durvára taszított egyet a férfin, és az asztalnak lökte.
– Van behajtható tartozásom – lepődött meg Paul, mire Keith elvigyorodva nyúlt az övcsatjához. Figyelte, ahogy a férfi beleremeg a mozdulatba.
– És bánnál még egyet?
– Egyáltalán nem – felelte halkan. Keith kilépett a nadrágjából, elkapta a csípőjét, és megfordította a férfit, aki automatikusan az asztalnak támaszkodott, és elégedetten sóhajtott fel, amikor Keith lemeztelenítette.
Nem tartott sokáig, és nem is volt túl kíméletes. Amint vége lett, azonnal felöltözött, meg sem várta, amíg Paul összeszedi magát, és azt sem, hogy elengedje. Már ajtón kívül volt, amikor megengedett magának némi gyengeséget. Megrettenve dőlt a falnak, lehunyta a szemét, és mélyeket lélegzett. Aztán meglátta Lance-t a pult mellett, ahogy aggodalmasan figyeli, úgyhogy megrázta magát. Éppen időben, mert újra nyílt az ajtó, Keith pedig gyorsan arrébb sétált, bár még vetett egy kihívó pillantást Paulra.
– Lance! – Paul magához intette a fiút, aki látszólag egyre nagyobb döbbenettel hallgatta. Amikor végül visszasétált Keith-hez, hitetlenkedve szólalt meg.
– Hogy csinálod?
– Az az én titkom. – Lance morcosan szusszant fel, és kitépte magát Keith szorításából, amikor a fiú elkapta a karját. – Ha segítene, elmondanám, de csak bajba keverném vele mindkettőnket.
– Jó.
Annyi düh vibrált ebben az egy szóban, hogy Keith keze lehanyatlott. Egy pillanatra megrettent. Attól tartott, el fogja veszíteni a fiút, de nem árulhatta el a titkát. Paul kitekerné érte a nyakát…
Magához húzta Lance-t, aki némi harc után engedett neki. A csókja azonban hideg volt, inkább csak tűrte, Keith pedig kiábrándultan eresztette el.
– Akkor haragudj.
Lance felsóhajtott. Egy apró puszit nyomott a szája sarkába.
– Bármit is csináltál, köszönöm.
Keith hosszan bámult utána, amikor azonban észrevette, hogy Paul őt figyeli, legszívesebben bemutatott volna neki. A mogorva pillantást így sem tudta visszafogni, a férfi viszont úgy tűnt, élvezi a dühét…