Nyár, barátok, bonyodalmak 1. fejezet

márc. 03	Nyár, barátok, bonyodalmak 1. fejezet
	Írta Ariana

1. fejezet

A vasárnapi forgalom lustának tetszett. Az egész belváros mintha kiürült volna, gondtalanul haladtak, a hétköznapi dugó távolinak tűnt, akárcsak egy másik univerzum idegesítő, lehetetlen hozadéka. A nyári hétvégék kedvező hatása volt ez, Dominik pedig szerette. Bár nem ő vezetett, így nyugodtan hátradőlhetett volna akkor is, ha egyesben kell végigaraszolni fél Budapesten.
– Merre megyünk? – kérdezte hirtelen, amikor egy éles kanyar után letértek a szerinte ideális útvonalról.
– Teszünk egy kitérőt.
Vanda hátrafordult hozzá, felvillantotta az édes, kislányos mosolyt, ami így lassan harminc felé közeledve sem fakult meg. Dominik bírta benne ezt a kedves bájt. A lányt húgaként imádta, kvázi középiskolás kora óta, mióta egy osztályba kerültek. Vele szinte azonnal megtalálta a közös hullámhosszt, a barátságuk pedig kiállta az egyetemi éveket is.
– Minek?
– Felvesszük Andrist.
Dominik lélegzete elakadt. Ha valaki egy vödör jeges vizet zúdít rá, azt sem lett volna ennél a névnél józanítóbb. Elveszetten pislogott Vandára.
– Hogy mi van?
– Nem mondtad neki? – szólalt meg Joci meglepetten. Vanda pillantása rá vándorolt, összevonta a szemöldökét.
– Nem úgy volt, hogy te szólsz?
– Ó, anyám – jegyezte meg Joci frusztrált sóhajjal. A lámpa pirosra váltott, a férfi pedig Dominik felé fordult, kicsit kicsavarodva a művelethez. A napszemüveg ugyan elrejtette a tekintetét, Dominik azonban biztosra vette, hogy őt nézi a sötét lencsék takarásában. – Jó, ez most nagyon hülye helyzet. Sajnálom. Szóval két napja Andris szólt, hogy mégis ráér, és lejönne velünk. Zavar?
Dominik nagy levegőt vett, hogy kifejtse, mennyi problémája van már az ötlettel is, azonban ekkor felharsant egy duda, fülsiketítően törve át a csend falát. Joci észbe kapott, és indított. Dominik magában fortyogott, azon gondolkodva, hogy kiszálljon-e a következő kereszteződésnél.
– Nem vagyok hajlandó egy légtérben lenni vele – jelentette ki. Vanda válaszképp a fejtámlába fúrta a fejét, és valami furcsa, morgásszerű hangot hallatott, amiből Dominik pontosan értette, hogy a frusztrációját engedte szabadjára. – Nem, komolyan. Az a srác egy faszfej.
– Te vagy az egyetlen, aki ezt hiszi – válaszolt Vanda helyett Joci. – Értem én, hogy nagyon hülye ötlet volt tőlünk az a vakrandi, de túltehetnéd magad rajta. Egy éve volt.
Dominik elnémult, az összes érve kiszökött az ablakon. Joci mindig ilyen hatást tett rá, ha nem lett volna teljesen heteró, ráadásul Vanda vőlegénye, Dominik nyugodt szívvel fogalmazott volna úgy, hogy Joci szavát szentírásnak veszi. Így viszont szeretett vele dacolni, nehogy erősebb befolyást tehessen rá.
– Ő tudja, hogy jövök? – kérdezte inkább.
– Persze. Nincs baja vele – válaszolta Vanda, újabb kedves mosolyt villantva Dominikra. A férfi azonban ezúttal szó nélkül elfordult, és duzzogva bámult kifelé az ablakon. Nagyon haragudott a barátaira, amiért ebbe a lehetetlen helyzetbe hozták. Ha ugyanis jól értelmezi, a következő egy hetet Andris társaságában kénytelen tölteni, akivel… nos, egyszer randiztak. Baráti nyomásra. Egy éve. És életében nem akadt még egy ennyire pocsék randija, minden túlzás nélkül. Amiben lehetett, különböztek, a körülmények pedig rátettek erre egy lapáttal. Magyarul, előbb töltött volna el egy órát az ördög társaságában, mint Andriséban.
– Haragszol?
– Utállak.
Joci kuncogva fordult be egy kis utcába, és amint leparkolt, még hátrapillantott Dominikra.
– Nem szeretem, amikor előjön belőled a dramaqueen. Ha tovább hisztizel, letagadlak.
– Menj a… – kezdett bele Dominik, de Joci nem zavartatta magát, hanem kicsatolta az övét, és kiszállt a kocsiból, anélkül, hogy végighallgatta volna. Dominik dühösen fújt egyet. – A faszid egy rohadék – közölte Vandával, mire a nő csilingelő hangon felkacagott, a hangja betöltötte az autót. Dominik azonban nem sokáig tudott erre koncentrálni, mert megütötte a fülét egy beszűrődő basszus. Nem értette ugyan, mit beszélnek, de a nevetgélésük magára vonta a figyelmét. A csomagtartó hangosan csapódott le, Dominik pedig felkészítette magát a találkozásra, már amennyire lehetett.
Az ajtó kinyílt, ő pedig automatikusa arra nézett. A levegő megtelt a férfi arcszeszének illatával, Dominik pedig emlékezett rá, mit talált először idegőrlőnek a férfiban. Zavarta az erős pacsuli.
– Szia!
Jó, a mosolya azonban annyira elbűvölő maradt, mint arra emlékezett. A fekete, rövid haj, vastag száj, szinte feketébe hajló árnyalatú szemek amúgy eredetileg vonzották volna, ha a gazdájuk nem akkora pokróc.
– Helló – szűrte Dominik a fogai között, és úgy döntött, ennyi elég is az interakcióból. Valahogy csak kihúzza azt az egy hetet, de az biztos, hogy Vandáéknak ki kell engesztelnie ezért.
Joci visszahuppant a sofőrülésre, Dominik elé, a férfi pedig legyőzte a késztetést, hogy beleöklözzön a támlába. Figyelte, ahogy Vanda a rádióhoz nyúl, gyűrűje megcsillan a fényben, a felcsendülő dal hallatán pedig Dominik majdnem felnevetett.
– Kapcsolj vissza! – szólalt meg, amint Vanda váltott, a nő pedig automatikusa tette, amit kért. Az autót betöltötte az Enjoy The Silence érzéki lüktetése, és Dominik bízott benne, hogy mindenki fogta az üzenetet. Fél óráig legalábbis pisszenést sem lehetett hallani a dj válogatásán, és egy-egy reklámon kívül.

A következő kellemetlen meglepetés a szálláson érte Dominiket. Beletelt néhány hosszú pillanatba, mire magához tért annyira, hogy ne boruljon ki mindenki előtt.
– Vanda, beszélhetnénk?
A nő felé fordult, az arcára zavart mosolyt öltve bólintott, és kiment a házból, Dominik pedig szorosan követte.
– Ez egy újabb próbálkozás, hogy összehozzatok minket? – szegezte Vandának a kérdést, dühtől fortyogva. El sem tudta képzelni, mit tesz, ha barátnője igennel válaszol. Vanda azonban megvonta a vállát.
– Jól kijönnétek. De ha nem akarsz közös szobában lenni vele, kérhetünk a miénkbe egy pótágyat. Tarthatod a gyertyát, hm?
– Akkora perszóna tudsz lenni – dünnyögte Dominik, de Vanda pontosan értette, hogy megadta magát, mert vidáman elmosolyodott.
– Ugyan már, senki sem kényszerít semmire! Pár napig szobatársak lesztek, és kicsit jobban megismerhetitek egymást. Ha nem akarod, akkor meg nem. Úgysem túl sokat leszünk a szálláson, nem kell folyton kerülgetnetek egymást – magyarázta, aztán otthagyta a leforrázott Dominiket a ház előtt. A férfinek újabb percek kellettek, hogy a nyugalom látszatát magára öltse.
Elindult felfelé a lépcsőn, a fordulónál azonban Andrisba botlott. A csigalépcsőn nem fértek el ketten, így visszafordult, hogy a férfi lejöhessen.
– Beszélek a tulajjal – szólt Andris. – Kérek egy pótágyat, mert az volt megbeszélve, de fent csak egy van – tette hozzá, Dominik pedig arra tippelt, hogy minden vér kiszaladt az arcából. Andris halkan felkuncogott. – Azért ennyire nem kell kétségbeesni, nem eszem embert.
– Nem estem kétségbe – vágta rá Dominik, és megkerülve Andrist, ismét felfelé indult. Odafent Joci épp kilépett az egyik helyiségből, és egy másik ajtóra mutatott.
– Az a tiétek – közölte. Végre nem viselt napszemüveget, a szemkontaktust azonban nem tartotta, így Dominik egyre biztosabb lett abban, hogy csúnya összeesküvés áldozata lett. – Szilviék még nem érkeztek meg, az előbb hívott, hogy nagyjából fél óra. Emiékről semmit sem tudok, nem vette fel.
– Majd jönnek – lépett ki mellette Vanda, közben olyan természetességgel simított végig a férfi karján, amiből lejött, hogy a mozdulat abszolút nem tudatos. Dominik már megszokta, hét éve figyelte a kapcsolatuk alakulását. Néha kifejezetten irigy volt a harmóniájukra.
Dominik becsukta maga mögött az ajtót, és ledobta a táskáját az ágy mellé. A szoba otthonos volt, minimalistán berendezve. El kellett ismernie, hogy Szilvi, aki mindig szervezte a közös nyaralásokat, ismét jól választott. A ház nem messze feküdt a parttól, az ablakból egy kis kertre nyílt kilátás. A berendezés egyszerű rendről tanúskodott, a háló részt félig választotta el egy fal a konyhapulttól és a sarokban nyíló ajtó mögötti fürdőtől. A párok el voltak szeparálva egymástól, de odalent közös helyiségben együtt tölthették az időt.
Minden évben eljöttek egy hétre nyaralni, bár ritka eset, hogy mind párral érkeztek, rajta kívül. Emi kapcsolata viszonylag frissnek számított, öt hónapja jött össze a párjával, a többiek már ősidők óta együtt voltak. Dominik két éve szintén nem egyedül érkezett, tavaly pedig szerencséjére nem csak ő volt épp szingli. Andris még sosem tartott velük, Vandáék két éve ismerték meg, Joci munkatársa lett, és hamar összebarátkoztak vele, Dominik mást sem hallott tőlük hetekig, csak az ő nevét. A férfi azonban sokáig nem jelent meg a közös alkalmakon, a balul sikerült vakrandijuk után pedig soha többé. Dominik ezt egyáltalán nem kifogásolta.
– Estére felhoznak egy fotelágyat.
Dominiket hirtelen érte Andris felcsendülő hangja. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy nem vette észre a lépteit, az ajtó pedig amúgy sem volt teljesen bezárva. Megrázta magát, majd bólintott.
– Lehet a tied az ágy, én hozzászoktam a mostoha körülményekhez – tette hozzá Andris, Dominiknek pedig szöget ütött a fejébe a mondat. Nem is a jelentése, hanem a hangsúly, amivel a férfi kimondta.
– Hogyhogy?
A férfi elhúzta a száját, Dominik pedig legszívesebben visszaszívta volna a kérdést. Nem akart tolakodó lenni, és teljesen nyilvánvaló volt, hogy érzékeny pontra tapintott.
– Az exem másfél év után úgy gondolta, minden teketória nélkül kivág egy veszekedés alkalmával. Utána két hónapig barátoknál tengődtem, kanapén vagy földön – árulta el Andris, de némi merengés után felvillantott egy mosolyt. – Egyébként is kollégiumban szocializálódtam. Nem gond, tényleg.
– Majd cserélünk – hagyta rá Dominik, hogy mihamarabb lezárhassa a témát. Szerelmi életről beszélgetni veszélyesnek tűnt jelen helyzetben, amikor valószínűleg az összes barátjuk árgus szemekkel nézi, hogyan alakul ez a hét. Bár Dominik már ebben sem volt biztos. Sőt, talán ő lát rémeket…
– Lejössz? – érdeklődött némi pakolászás után Andris, ismét kiragadva Dominiket a gondolataiból. – Meghalok egy kávéért, és bár főző van, nincs mit beletenni. Szóval elugrom a boltba.
– Jól hangzik – felelte Dominik, magát is meglepve vele, milyen könnyen beleegyezett a dologba. Visszakozni azonban nem mert, nehogy hülyét csináljon magából.
– Akkor megkérdezem Vandáékat, nekik kell-e valami.
Andris meg sem várta a választ, csak kiment az ajtón. Dominik még adott magának néhány pillanatot, mielőtt utána indult, de így majdnem egymásba ütköztek, amikor a férfi épp visszajött érte.
– Bocs – motyogta Dominik, és zavartan megkerülte, hogy elsőnek érjen le a földszintre.
A boltot gond nélkül megtalálták, körülbelül három percre. Ez idő alatt nem szóltak egymáshoz, az üzletben is külön kosárral mentek, így amikor visszaértek a szállásra, még mindig eléggé furcsa hangulat uralkodott közöttük. Dominik annyira nem próbálkozott beszélgetéssel, és úgy tűnt, Andris is teljesen ki van békülve a helyzettel. Ez egészen addig tartott, amíg Dominik meg nem érezte a kávé illatát. Akkor azonnal sutba dobta minden nyűgjét, és a kis főzőfülkébe lépett.
– Kérsz… – Andris megfordult, aztán meglepetten hátrált egy lépést, mielőtt nevetni kezdett. Dominik beleborzongott a mély basszusba. – A frászt hoztad rám. Szóval kérsz kávét?
– Igen, köszönöm – válaszolta, és kicsit távolabb sétált, hogy ne legyen útban.
– Hogy iszod?
– Feketén.
– Uhh – kommentálta Andris, majd nemsokára egy csészét nyújtott felé. – Előre szólok, erős lett.
– Megbirkózom vele. Köszönöm.
Dominik mélyen beszívta az illatot, és jólesően belekortyolt a kávéba. Útközben nem álltak meg, így kimaradt egy adag koffein, a hiányára pedig most döbbent rá igazán.
– Iható?
– Nagyon finom.
Dominik ezzel a csenddel nem tudott mit kezdeni. Emlékezett, hogy a randijuk is hasonlóan indult, aztán Andris, talán hogy oldja a hangulatot, egyre-másra dobta be a témákat, majd a szavába vágott, amikor belelendült. Ennyiszer még sosem szakították félbe, mint aznap, Dominik az este végére teljesen kiakadt. Igaz, amúgy is épp pocsék volt a hangulata. Most először gondolt arra, hogy talán… csak a körülmények nem voltak a legideálisabbak…
Odakint nevetés csendült fel, ő pedig bárhol felismerte volna. Emi magas hangja a megismerkedésükkor kifejezetten irritálta, aztán a nő személyisége levette őt is a lábáról, ahogy mindenki mást. Öt év alatt pedig hozzászokott a vihogáshoz, most sem állta meg a mosolyt. Letette a csészét, és az ajtó felé indult, hogy üdvözölhesse az újonnan érkezőket.
Emi a nyakába ugrott. Dominik egyedül tőle viselte ezt el, és nem szólt a hajzuhatagért sem, amit az arcába kapott a lendülettel. Emi lehetetlenül vékony lány volt, lehetetlenül hosszú hajjal, Dominik könnyűszerrel vette a támadást.
– Lemerült a mobilom – mondta a nő, miután Andrist is hasonló üdvözlésben részesítette. – A navigáció is Ági telefonjáról ment, nagyon örült nekem.
– Persze, mert a vezetési stílusodról még mindig kell valami, ami elvonja a figyelmem – jegyezte meg az említett. A kritika érezhetően nem volt valós, inkább csak cukkolás, Emi is csak tettetett morcossággal legyintett.
– Tedd le a jogsit, aztán tiéd a pálya.
Ági ledobta a csomagot, és nekilátott, hogy újrarendezze a frizuráját. A barna, félhosszú tincsek folyamatosan kiszöktek a művelet közben, de ehhez vagy hozzászokott, vagy nem zavarta. Aztán odalépett hozzájuk, egyesével megpuszilt mindenkit. Hiába volt a legújabb a társaságban, gyorsan beilleszkedett, Dominik ezt nagyon bírta benne. Na meg a pillantást, amivel Emire nézett. Irigykedett, és remélte, nem csak a kapcsolat frissessége a titok.
– Szilviéknek már itt kellene lenniük – pillantott az órájára Vanda, majd rögtön a telefonjáért nyúlt, és eltűnt a szobájában. Hallatszott, ahogy felkacag, majd fülig érő vigyorral lépett ki újra hozzájuk. – Felvásárolják a város alkoholkészletét. Remélem, senki sem tervezett józan júliust.
Nevettek. Beszélgettek még egy kicsit a folyosón, aztán mindenki elvonult a saját részébe. Dominik nem tudott mit kezdeni magával, ezért úgy döntött, tesz egy sétát odakint, és felfedezi a kertet. A bejáratnál aztán pont belefutott Szilviékbe.
– Ó, szia! De jó, akkor segíthetsz is! – A nő két puszi után Dominik kezébe nyomott két rohadt nehéz szatyrot, és már hátat is fordított, hogy visszamenjen a kocsihoz. Dominik meglepetten pislogott utána.
Szilvi mindig a vagány csajok közé tartozott. Most is fekete miniruha volt rajta, ami szabadon hagyta az összes tetoválását, miközben szinte fehérre szívott, felnyírt haja éles kontrasztot alkotott vele. Mellette pakolászott ki a csomagtartóból Miki, aki csak kurtán biccentett Dominik felé. A férfi párjához hasonlóan a minták szerelmese volt, konkrétan egy tetoválószalonban ismerkedtek meg két éve, azóta pedig teljesen összenőttek. Dominik csak azt sajnálta, hogy Miki érezhetően távolságtartóan viselkedett vele. Csak vele, a többiekkel nem volt baja. Bár rá sem mondott soha semmi bántót, Dominik biztosra vette, hogy abszolút nem kedveli. Már nem vette fel a dolgot.
– Hoztatok bármi mást alkoholon kívül? – kiáltott oda Szilvinek, majd a választ meg sem várva visszament a házba. A közös helyiségben letette az asztal mellé a csomagokat, amikor Szilviék beérték.
– Hoztunk kaját is – válaszolta Miki magához képest szószátyár módon. A férfi kezet nyújtott Dominiknek, majd látványosan körbenézett. – A többiek?
– Odafent.
Miki bólintott, majd felment a lépcsőn. Szilvi elgondolkodva nézett utána.
– Kicsit rossz a kedve, ne foglalkozz vele! – szólalt meg, miközben megveregette Dominik vállát. A férfi felnevetett.
– Tehát ha rossz a kedve, hozzám szól?
Szilvi értetlenül fordult felé.
– Fogalmam sincs, miről beszélsz. Na, köszönök a bandának. Vigyázz a piára, a fél fizetésem ráment.
Dominik kuncogva állt neki, hogy kipakolja a szatyrokat. Teljesen belemerült, fel sem figyelt a közeledő léptekre, aznap már másodjára.
– Hú, tényleg nagyon komolyan gondolták!
Dominik épphogy elkapta az üveget, mielőtt szilánkokra tört volna. Neheztelve pillantott hátra.
– Megesküdnék rá, hogy settenkedsz.
– Vagy csak süket vagy. Erre még nem gondoltál?
Dominik elhúzta a száját. Már emlékezett, miért is tartotta seggfejnek Andrist. A férfi úgy tűnik, most sem fogja meghazudtolni magát.
– Te meg bunkó.
– Mi van?
Dominik megrázta magát, és további kommentár nélkül feltrappolt az emeletre, abban reménykedve, Andris hagy időt neki lehiggadni, és véletlenül se eszi utána a fene. Tévedett.
– Elárulnád, mégis mi bajod? – szegezte neki a kérdést Andris, amint utolérte.
– Beszóltál.
– Poénkodtam!
– Hát poénnak elég szar volt – vágta rá Dominik, bár ezzel úgy tűnt, sikerült Andrist felhúznia. A férfi néhány pillanatnyi döbbenet után mérgesnek látszott.
– Nem mondták még, hogy szörnyen nebántsvirág vagy?
– Menj a francba! – tört ki Dominikból. Arrébb tolta az ajtóban álló férfit, majd amikor a zajra Vanda előbukkant, kikerülte barátnőjét, és meg sem állt egészen a Balaton partjáig. Ott vett néhány mély lélegzetet, hogy lenyugodjon.
Jó, hát lehet, hogy felfújta. Néha előfordul vele, hogy kissé szélsőségesen reagál. Hisztisen, ahogy nem egy partnerétől megkapta. De a fenébe is, rosszulesett neki!
Beletelt pár percbe, mire felfogta, hogy mennyire szép a táj, ami elé tárul. A mosoly öntudatlanul kúszott az arcára, sokáig nézte a vizet, mire rászánta magát, hogy visszamenjen. Nagyon ajánlotta, hogy senki se hozza szóba az iménti elrohanását.
– Na, mi a dráma?
Másra egy hasonló kérdésért minimum csúnyán nézett volna, Joci szájából azonban annyira lezseren hangzott el a mondat, hogy Dominik nem tudott rá haragudni. Sőt, halkan elnevette magát.
– Kicsit túlcsordultam.
– Miért?
A férfin ismét ott virított a napszemüveg, de így is látszódott, hogy a vizet bámulja, zsebredugott kézzel, semleges arccal, Dominik pedig hálás volt, amiért nem kell elviselnie a tekintete súlyát. Egy darabig együtt hallgattak, Joci nyugalma hamar átragadt Dominikre.
– Szóval szerinted túldramatizáltam? – kérdezte kétkedve, mire Joci felé fordult, és megvonta a vállát.
– Én tudjam? Nem voltam ott, azt sem tudom, min akadtál ki – világított rá. – Szerinted túldramatizáltad?
Dominik nagyon utálta, amikor Joci így visszadobta a labdát, hogy neki kelljen válaszokat találni a saját kérdéseire. Nem akarta elismerni, hogy a módszer mindig működött, nála legalábbis biztosan. Néha kíváncsi lett volna, Vandával is ezt csinálja-e a férfi, pedig még sosem volt ennek tanúja. Igaz, vele is csak négyszemközt alkalmazta.
– Andrisnak sajátos a stílusa, kicsit talán túl őszinte. Amikor megpróbáltak titeket összehozni, én szóltam, hogy ez egy hülye ötlet – mesélte Joci. A szája huncut mosolyra szaladt, Dominik pedig előre félt a következő megjegyzéstől. – Pedig lehet, hogy jó lenne, ha valaki edzésben tartana.
– Na, elmész a…
Joci mély hangon, szívből felnevetett, és megveregette Dominik vállát, kicsit talán erősebben a kelleténél.
– Próbáld meg jól érezni magad a héten. Senki sem kényszerít rá, hogy összejöjj vele. Csak ne öljétek meg egymást. Ha meg a feszültség szexuális jellegű… – Joci itt egy pillanatra elhallgatott, Dominik pedig vett egy mély lélegzetet, hogy leoltsa. – Akkor én a helyedben kihasználnám. Idejét sem tudom, mikor láttam utoljára bárkit a közeledben. Kinek árt egy kis nyári affér, hm? Tálcán kaptad a lehetőséget rá.
– Akkora egy dög vagy, komolyan! – vágta rá méltatlankodva Dominik, mire Joci ismét felnevetett. A ház felé intett, Dominik pedig beleegyezően bólintott.

Amikor visszament, Andris nem szólt hozzá. Ránézett, de nem kezdeményezett beszélgetést, Dominik pedig nem tudta eldönteni, ez most jó vagy rossz. Mindesetre neki sem volt mondanivalója, így nem is próbálkozott.
Az egész délutánt a parton töltötték. Hol a vízben, hol palacsintát majszolva, egy üveg sör társaságában, vagy jégkásával egymást locsolva. Dominik imádta az egész dilis bagázst, mellettük sosem kellett félni, ha gyerekes vagy hülye módon viselkedik, mert pontosan arra a szinte tudtak ők is lesüllyedni. Estére mintha kiszívták volna az összes energiáját. Ledőlt az ágyába, és úgy aludt, mint akit fejbe vertek.
Hajnalban riadt fel. Először nem tudta hová tenni a zajt, sőt ahhoz is kellett egy kis idő, mire rájött, hol van egyáltalán. A telefonja utána tapogatózott a vaksötétben, és ellenőrizte. Hajnali hármat olvasott le a képernyőről.
A reccsenés megismétlődött. Dominik oldalra fordította a fejét, és kis híján megugrott, amikor szembe találta magát Andris pillantásával. A félhomályban is meg tudta állapítani, hogy a férfi elég nyúzottnak néz ki.
– Mi a baj?
– Semmi, aludj csak – hangzott a halk, nyugodt felelet. Beletörődő, ez jutott eszébe róla Dominiknek.
– Én keltettelek fel?
– Nem aludtam.
Dominik még éberebb lett. Nézte, ahogy Andris a hátára gördül, a heverő recsegése fülsértően hasított a csendbe, Dominik azonnal rádöbbent, mi lehet a gond.
– Ennyire kényelmetlen?
Andris felkuncogott.
– Még annál is kényelmetlenebb. Képtelen vagyok találni egyetlen nyomorult pózt, amiben nem fáj valamim. Téged sem akartalak felverni a folyamatos mozgolódással, szóval… meg vagyok lőve – magyarázta a férfi, majd hatalmasat sóhajtott. Dominik hamarosan újra csak a hátát látta.
Némán meredt a sötétbe, de amikor lehunyta a szemét, az álom elkerülte. Újabb, halk nesz ragadta magához a figyelmét, amit újabb és újabb követett, ahogy Andris halkan próbálkozott megtalálni a megfelelő fekvést. Dominik megsajnálta.
– Cseréljünk?
– Ez egy kínzóeszköz. Nem vagyok annyira szadista, hogy száműzzelek rá.
Dominik felkacagott. Az éjszakában visszahangzott a nevetésre, a szája elé kapta a kezét, hogy tompítsa. Jókedvűen sandított Andris felé.
– Ez kedves tőled.
– Hogy inkább magammal szúrok ki?
Dominik ismét megrázkódott, aztán vett egy mély lélegzetet, és lassan kiengedte. Átcsúszott a másik oldalra.
– Gyere át! Elférünk.
Eltelt néhány kellemetlen másodperc, mire Andris félszegen reagált.
– Nem gond? Így tényleg nem tudok aludni.
– Nem gond.
Dominik érzékelte, hogy süpped mellette a matrac, de igyekezett nem odapillantani. Furcsának találta a helyzetet, már rég nem volt rá példa, hogy akár csak mellette feküdjön valaki. Abba bele sem mert gondolni, arra mikor volt, amikor nem csak feküdt…
Most először játszott el komolyan az ötlettel, amit Joci bedobott neki. Hiszen voltaképp… tetszett neki Andris. Ha ő is benne lenne, utána hazamennek, és elfelejtenék az egészet. Csak jól éreznék magukat…
Nem igazán csinált még ilyesmit. Akadt egy-két egyéjszakás kalandja, de nem több. Azt sem tudta, hogyan kellene hozzákezdenie, amikor azonban erre rájött, ismét elnevette magát.
– Mi az?
– Ha ezt a többiek látnák…
A mélyen zengő basszus megborzongatta. Andris azonban elhelyezkedett mellette, jó éjszakát kívánt, és meglepetésére, szinte azonnal elaludt. Bezzeg neki sokáig nem jött álom a szemére.

Következő