Nyár, barátok, bonyodalmak 3. fejezet

márc. 03	Nyár, barátok, bonyodalmak 3. fejezet
	Írta Ariana

3. fejezet

Ezúttal Dominik ébredt hamarabb. Egy darabig némán meredt a plafonra, aztán lassan, óvatosan Andris felé fordult. A férfi olyan békésnek tűnt, hogy nem szívesen ébresztette volna fel, pedig muszáj volt valahogy kióvatoskodnia. Végül sikerrel járt, és miután felöltözött, gyorsan kislisszolt a szobából, amilyen halkan csak tudott.
A többieket a lenti nappali-konyhában találta, épp a reggelivel foglalatoskodtak. Egyedül Emi hiányzott, de a lány imádott sokáig durmolni, Dominik azon is csodálkozott, hogy második nap ő keltette. Gyanította, hogy a lányt is ébredni küldték be hozzá.
– Jó reggelt! – Vanda rámosolygott, és már fordult is vissza a mosogatáshoz. Dominik Szilvi mellé sétált, aki a tűzhely felett álldogált, és próbálta kitalálni, mi készül.
– Rántotta, sült zöldségek, pirítós. Ülj le, útban vagy! – mordult rá a lány, és a csípőjével arrébb lökte. Dominik nevetve hátrált el a közeléből, és helyet foglalt az asztalnál, Miki, Joci és Ági mellett. A nő némán kortyolta a kávéját, és kifelé bámult az ablakon.
– Kisétálhatnánk este a kikötőbe – szólalt meg. A fiúk egyetértésben bólogattak, Jocin látszott, hogy még félig alszik.
– Jól hangzik – szólt hátra a válla fölött Vanda.
– Mikor feküdtetek, hogy ilyen kész vagy? – kérdezte Dominik Jocitól, mire a férfi felnyögött.
– Három? Négy? – A férfi Mikire sandított. – Mikor lehetett?
– Négykor még biztosan nem – jegyezte meg Szilvi. – Negyed ötkor néztem fel, és Miki még nem volt mellettem. Jó sokáig dumáltatok.
Dominik kicsit sajnálta, hogy kihagyták, de nem tette szóvá. Remélte, hogy nem látszik rajta csalódottság. Aztán Ági felé fordult, a kérdése pedig kiverte a fejéből ezt a gondolatot, mert rögtön őt lökte terítékre.
– Andris még alszik?
– Amikor lejöttem, még aludt – felelte Dominik, mire Szilvi felkacagott.
– Csak nem kifárasztottad? – pördült meg, és rákacsintott. Dominiket elfutotta a méreg.
– Nem bukok rá az első farokra, akit felém löktök! – vágta rá sértődötten.
– Pedig könnyebb dolgod lenne – szólalt meg Miki. – Végre leszállnának rólad.
Dominik szóhoz sem jutott a döbbenettől, hirtelen még a haragja is elszállt. Leginkább az lepte meg, hogy Miki hangjában semmi élt sem fedezett fel, pedig egészen eddig biztosra vette, hogy a férfi azért nem kedveli, mert meleg.
– Tessék?
– Komolyan, rossz nézni, mennyire vergődnek, hogy összehozzanak titeket. Részvétem, haver. Ha nekem így beleszólnának a barátaim…
– Volnál kedves befejezni?! – csattant Szilvi hangja. Dominik és Miki egymásra néztek, és egyszerre tört ki belőlük a nevetés.
– Szerintem is abbahagyhatnátok, lányok – motyogta Joci, az ő hangjából viszont hiányzott a határozottság. Furcsa, merengő arccal bámulta a bögréjét.
– Hiszen te voltál a fő felbújtó! – lökte oldalba Vanda nevetve, ahogy lehuppant mellé. Joci nagyon igyekezett kerülni Dominik tekintetét. A férfi nehezen tért napirendre az információ felett. Joci vállat vont, de továbbra sem nézett rá, hanem jelezte Vandának, hogy engedje ki az asztaltól, és kiment az udvarra.
– Mi baja?
– Atom másnapos – mosolyodott el Vanda. – Úgy kell neki.
Dominik egy darabig még üldögélt, kiélvezte, hogy végre elterelődött róla a téma, sőt leginkább a semmiről beszélgettek. Aztán kimentette magát, és kiment Joci után a kertbe.
– Szóval te voltál a fő felbújtó? – érdeklődött érzése szerint meglepően nyugodtan. Joci felsóhajtott, és a messzeségbe révedt, a kezében ott virított az előbb magával hozott, már üres kávéscsésze.
– Talán kicsit túlgondolták, amit mondtam.
– Miért?
– Nem az a lényeg.
Dominik nagyot sóhajtott. Sosem akarta, hogy eljöjjön a pillanat, de rájött, hogy már semmit sem tehet ellene.
– Szóval feltűnt.
Joci elmosolyodott, de végre ránézett. Most, hogy nem viselt napszemüveget, Dominik végre láthatta a tekintetét. A sötétbarna szemeket, amikbe anno annyira gyorsan beleszédült.
– Persze, hogy feltűnt.
– És nem zavar?
Joci megrázta a fejét, újra felvillantotta a mosolyát. Dominik szerette, ha ez a gesztus neki szólt.
– Tudod kezelni a vonzalmadat. Nekem pedig az egyik legjobb barátom vagy. Mit vártál, majd kerüllek? Ahhoz túlságosan számítasz, akkor is, ha ez az egész egyoldalú. De hiszen ezt úgyis tudod.
Dominik bólintott. Ettől a beszélgetéstől mindig rettegett, furcsa érzés volt, hogy ennyivel túllendültek rajta. Joci megveregette a vállát, ahogy elment mellette, Dominik azonban sokáig álldogált ugyanott, azon tűnődve, most, hogy kimondták, változik-e valami. Remélte, hogy nem.

Dominik jó adag vizet kapott a nyakába, és mire egyáltalán felocsúdott, a támadója jó messze járt. Ráadásul úgy vigyorgott, mint a vadalma. Dominik megütközve bámult rá, Joci pedig felnevetett mellette.
– Sosem bírta az alkoholt – jegyezte meg Andris felé pillantva.
– Na de ennyire? – szaladt ki Dominik száján a kérdés. Rendben, hogy tűző napon voltak fél délután, de csak egy felest ittak és egy sört, Andris pedig teljesen átment gyerekbe. Mindenen nevetett, fura vicceket mondott, és lelocsolt mindenkit, akit ért. Épp Szilvivel hadakozott, a nő nevetve szaladt előle, Dominik pedig már kínjában röhögött.
– Ha ilyen energikus lesz este is, lyukat fog beszélni a hasadba.
Dominik Jocira nézett, de a férfi ezúttal nem fordult el zavartan. A délelőtti furcsa hangulat hamar elszállt, visszasüppedtek a megszokottba, Dominik pedig hálás volt érte.
– Hm?
– Mesélte, hogy beszélgetéssel töltitek az estéket. És esküszöm, hogy nem faggattam! – emelte fel a kezét ártatlanul a férfi, Dominik pedig megcsóválta a fejét.
– Aha. Igazatok volt, csak az első benyomás volt róla annyira rossz.
– Épp szakított. Nem volt épp jó formában – mentegette Andrist Joci, Dominik viszont nem szólt rá érte. Figyelte, ahogy az emlegetett fel-alá szaladgál a vízben, senki sincs tőle biztonságban, és nem tudta megállni a mosolyt.
– Aranyos.
– Azt kölyökkutyára mondják – horkantott Joci, Dominikből pedig kitört a röhögés.
– Hát épp arra emlékeztet.
Ezúttal Jocin volt a sor, hogy nevessen. Andris megtorpant, feléjük nézett, Dominik pedig kérdőn bámult vissza rá. Aztán a férfi elfordította a tekintetét, Dominik pedig értetlenül fordult ismét Jocihoz.
– Továbbra sem értem, mégis mit akartatok elérni. Hogy megismerjük egymást? Jófej, aranyos, és… nem tudom, tényleg, hogy mire gondoltál – hadarta, Joci viszont vállat vont.
– Utólag én sem. Szerintem csak… azt hiszem, csak jó lenne, ha egyikőtök sem lenne ilyen mocsok mód magányos, miközben mindketten megérdemlitek a boldogságot. Valami ilyesmi járt a fejünkben – magyarázta tanácstalanul. – Igen, utólag belegondolva, nem egészen így működik ez. Jó ötletnek tűnt, erre mindkettőtöket hülye helyzetbe hoztunk. Bocs.
Dominik nem válaszolt. Joci valószínűleg nem is várta, mert egy rövid mosolyt követően megindult a többiek felé, és amikor melléjük ért, orvul lerántotta a víz alá Vandát. A nő prüszkölve keveredett a felszínre, és megpróbálta visszaadni, sikertelenül. Dominik elterült a napozóágyon, és úgy döntött, a közelükbe se megy inkább. Ez működött is körülbelül tíz percig, mikor is Emi kijött érte, és némi könyörgés után berángatta magával. Aztán egészen estig nem volt megállás, felváltva labdáztak, beszélgettek, és szívatták egymást. Aztán béreltek egy vízibiciklit, és csak későn keveredtek vissza a szállásra.
Andris sok időt töltött a zuhany alatt, Dominik majdnem feladta, mire előkerült. Egész addig küzdött az elalvással, míg Andris meg nem jelent, akkor viszont rögtön ébernek érezte magát. Talán a férfi testén megmaradt vízcseppeknek köszönhette, amik megragadták a figyelmét. Andris hanyagul ledőlt mellé, és a tarkója alá tette a kezét. Dominik azt hitte, hozzá sem szól, de tévedett.
– Bele vagy esve?
– Hm?
Dominik riadtan pislogott Andrisra, mire a férfi hangosan felszusszant.
– Teljesen esélytelenül indultam már tavaly is, úgyhogy rohadtul be vagyok rágva Jocira.
– Miről beszélsz?
Dominik próbálta menteni a menthetőt, de amikor Andris felé fordult, és a szemébe nézett, feladta.
– Nem gond, legalább tudom, hogy ne pocsékoljam az energiám.
– Még mindig be vagy csípve? – kérdezte Dominik a biztonság kedvéért, de ez csak olajnak bizonyult a tűzre. Andris hátat fordított neki.
– Akkor ne ismerd el, a tényen úgysem változtat. Jó éjt!
Dominik azon merengett az éjszaka sötétjében, hogy ez a nyaralás számára biztosan nem az alvásról szól.

Andris másnap úgy viselkedett, mintha semmi sem történt volna. Ugyanolyan közvetlen volt vele, így Dominik nem tudta eldönteni, paranoiás-e, hogy mégis úgy érzi, valami megváltozott. Mindenesetre nem merte szóba hozni a dolgot, és reménykedett benne, hogy Andris nem hívja fel a többiek figyelmét arra, amire előző nap rádöbbent. Bár az is megfordult a fejében, hogy már rég tud róla mindenki, csak ő volt ennyire naiv.
Nem tudta, mi lenne a jobb: megbeszélni, vagy mélyen hallgatni. Andris azonban eldöntötte helyette.
– Ne haragudj, hogy tegnap úgy neked támadtam – szólalt meg a férfi, amikor zuhany után bebújt mellé az ágyba. Dominiket meglepte a hirtelen egyenesség azok után, ahogy egész nap kerülgették a forró kását. Ötlete sem volt, mit kellene válaszolnia. Andris azonban nem is várta, mert rögtön folytatta. – Nevess ki nyugodtan, de úgy voltam vele, hogy ha már ezt így összehozták, azért megpróbálom legalább azt elérni, hogy ha hazamentünk, egyezz bele még egy randiba. Szóval most hülyén érzem magam, azért reagáltam így.
Dominik nagyon szeretett volna belesüppedni a matracba. Úgy érezte, magyarázkodnia kell, talán nem is Andris, hanem maga előtt, az idegességtől viszont hadarni kezdett.
– Én nagyon szorgalmazom, hogy felejtsük el az egészet. Jó, rendben, észrevetted, de semmi jelentősége. Egészen tegnapig én sem ismertem be, még saját magamnak sem, csak hát rákényszerültem. Ez úgyis olyasmi, ami örökre plátói marad, úgyhogy… Semmi értelme beszélni róla, oké? Imádom Jocit, évek óta odáig vagyok érte, de szerintem ha esélyem lenne, akkor sem akarnék lépni. Jó az úgy, ahogy van. Messziről erősebb a varázsa.
Andris szemöldöke egyre magasabbra ívelt a meglepetéstől, de egy darabig nem mondott semmit. Dominik nyűgösen fordult a hasára, és fúrta bele a párnába az arcát. Mégis mit kellene még mondania? Kérjen bocsánatot azért, mert vonzódik a legjobb barátjához? Az még rosszabb lenne.
– Jó, nem csodálom, hogy észrevetted őt – törte meg végül Andris a hosszúra nyúlt csendet. – Jó pasi, mármint kinézetre és személyiségre is. Igazad van, kár, hogy foglalt.
Dominik döbbenten bámult a férfira, aztán egyszerre tört ki belőlük a nevetés.
Nem tudta volna megmondani, ki kezdte. Mire felocsúdott, összegabalyodva feküdtek, szenvedélyesen csókolózva, a póló egyre feljebb csúszott rajta, míg végül teljesen lekerült róla. Andris bőrének érintése perzselte, bár arra sem emlékezett, a férfi mikor szabadult meg a trikójától, amiben aludni szokott. Csak azt tudta, hogy lángol a teste, többet akar, gyakorlatilag bármiben benne lett volna, ami minél kevesebb ruhával jár. Felnyögött, ahogy összesimultak.
– Cssss – suttogta halkan a fülébe Andris. – A többiek tuti fülelnek.
A mondat józanító volt. Dominik azonnal észbe kapott, tenyerét Andris mellkasához nyomva tolta el magától a férfit.
– Mi a baj?
Dominik nem felelt, csak felült, kerülve Andris tekintetét. A férfi felsóhajtott, majd lassan a trikójáért nyúlt, Domonik pedig figyelte, ahogy gyors mozdulattal magára rántja.
– Oké. Azt hiszem, én most megnézem, milyen látványt nyújt a Balaton a holdfénynél, mert…
A férfi elakadt, és már az ajtókilincsen volt a keze, amikor Dominik megszólalt:
– Mi lenne, ha csatlakoznék?
A férfi visszafordult. Az arcára volt írva a bizonytalanság, Dominik maga sem értette, miért nem hagyja csak úgy lelépni, amikor mindkettőjüknek jót tett volna a távolság. Míg Andris tétovázott, ő gyorsan visszavette a pólóját, megkereste a nadrágját, és a cipőjéért nyúlt. Andris valószínűleg nem tervezett messzire menni, de így ő is rendesen felöltözött.
Némán sétáltak egymás mellett. Nem kifejezetten kínos volt a csend, ami rájuk telepedett, Dominiket nem is zavarta igazán. Lesétáltak a partra, céltalanul kószáltak legalább fél óráig, mire találtak egy üres padot, és leültek rá.
– Szeretem éjjel a vizet – szólalt meg Andris nemsokára. Dominik elmosolyodott.
– Igen, szép látvány.
– Szerintem ma inkább visszaköltözöm a heverőre – váltott élesen témát Andris. – Biztosan nem bírnék nyugton maradni ezek után.
Dominik nem tehetett róla, halkan felnevetett. A férfira sandított, és látta, hogy őt nézi. Végül úgy döntött, miért ne? Hiszen nincs veszítenivalója.
– Esetleg csinálhatjuk fordítva is. Ha hazamentünk, elvihetsz arra a randira, ha még mindig akarod.
– Naná!
Dominik Andris felé fordult, megszüntette a távolságot, hogy megcsókolhassa. A férfi lágyan, ráérősen csókolta vissza, a tenyere az arcára simult, majd a tarkójára csúszott, hogy még közelebb húzhassa magához. Dominik sóhajtva vonult vissza. Adott magának néhány másodpercet, hogy leküzdje Andris varázsát, és amikor ez nem sikerül, felkelt a padról, és a fejével a visszaút irányába intett. A férfi vette a célzást.
– A többiek szerinted is megérdemlik, hogy kihagyjuk ebből őket?
Andris huncut mosolya kuncogásra késztette Dominiket. Bólintott.
– Semmiről sem kell tudniuk. Főjenek csak a saját levükben.
Nem tette hozzá, hogy egyébként is csak egy törékeny ígéretről van szó. Egy apró talánról. Az végképp nem hiányzik, hogy elcsattan pár csók, a barátaik pedig elkezdik az esküvőt szervezni nekik… Magát ismerve, az egésznek véget vetne, mielőtt elkezdődik. És azt egyszerűen nem akarta kockáztatni…
Valószínűleg Andris is tisztában volt ezzel, Dominik gyanította, hogy ezért ajánlotta, hogy tartsák titokban, bármi is történik köztük a nyaralás alatt. Amint visszaértek, a beszélgetést egyébként is félretették, átadták a helyét a lassú, érzéki érintéseknek. Dominik sosem volt hangos típus, így nem esett nehezére csendben maradni, viszont Andris halk nyögései így talán még jobban borzolták az érzékeit. Elhúzódott a férfitól, hogy a szemébe nézhessen.
– Én mindenhogy benne vagyok, úgyhogy te döntesz – suttogta, aztán ezúttal hangosan felnevetett, ahogy a férfi gyors mozdulattal átfordította a pozíciójukat, hogy fölé kerekedhessen. Pont elég volt válasznak. A férfi keze utat talált az alsónadrág alá, onnantól pedig nem volt megállás, Dominik úgy sodródott vele, hogy minden értelmes gondolata elszállt…

Ezúttal szándékosan tettek úgy, mintha semmi sem történt volna. A maradék két nap úgy telt el, hogy napközben épphogy mutattak érdeklődést egymás iránt, éjjel viszont forró szeretkezésbe csapott át az órákig tartó, tettetett távolságtartás.
Dominik kifejezetten sajnálta volna, ha ennek vége szakad, amint hazaérnek, végül mégsem beszéltek meg semmit. Akkor sem, amikor összepakoltak, és semleges témákról cseverésztek. Vagy amikor az ajtón kilépés előtt Andris hozzá simult, és hosszú, percekig tartó csókba vonta, amiből Dominik ki sem akart szakadni.
Elbúcsúztak el a többiektől is, majd beültek a kocsiba. Dominiket fojtogatták a szavak, mégis csendben üldögélt, a gondolataiba mélyedve, csak néha sandított Andris felé. Fogalma sem volt, hogyan tovább, és rádöbbent, hogy ezzel a férfi is így lehet.
– Én legszívesebben jövőre is ide jönnék – szólalt meg Vanda, miközben azzal volt elfoglalva, hogy valami értelmes rádióadást találjon, nem sok sikerrel. Végül feladta, és hátrafordult. – Nektek hogy tetszett?
– Hangulatos hely – felelte Andris diplomatikusan. Dominik nagyon küzdött az arcizmaival, nehogy elnevesse magát.
– Én nagyon szívesen megismételném – válaszolta úgy, hogy csak Andris értse, ennek többes a jelentése. Hatott, mert a férfi elvigyorodott, majd elővette a telefonját, Dominik pedig hamarosan a chat hangját hallotta.
Bármikor. Ugye nem akarsz rá egy évet várni? Én biztosan nem.
Dominik elnémította a mobilját.
Megvan még a számom?
Természetesen. :)
És holnap felhívsz?
Olyan sokára?
Dominik felnevetett, és automatikusan Andris felé fordult. A férfi is vigyorgott, és Dominik csak akkor jött rá, mindez mennyire átlátszó, amikor Joci megszólalt:
– Ti most komolyan egymással chateltek?
A két férfi most már leplezetlenül röhögött.
– Titeket beszélünk ki – vágta rá Dominik, de nem úgy tűnt, hogy Joci hisz nekik.
– Ezt majd mindjárt elhiszem.
Szerencsére nem firtatta. valószínűleg ráérzett, hogy nem lenne jó ötlet, mindenesetre Dominik örült az ismét beálló csendnek. Aztán a rádióból felhangzott az Enjoy the Silence, ő pedig a kezébe temette az arcát, és rázkódni kezdett a nevetéstől, amikor eszébe jutott, hogy ugyanez a dal szólt az odaúton is.
– Adj rá hangot! – kérte, Vanda pedig kérdés nélkül teljesítette a kérést, anélkül, hogy leesett volna neki, hogy ismétli a pár nappal ezelőtti esetet. Jocinak viszont feltűnt, Dominik látta a felvillanó mosolyát a visszapillantóban.
Végül Dominik rontotta el a játékot. Mielőtt Andris kiszállt volna, nem tudta megállni, hogy ne csókolja meg búcsúzóul. A férfi mosolyáért határozottan megérte.
– Hívj fel este! – kérte.
Vanda vigyorogva kezdte faggatni Dominiket, miután Andris kiszállt, de a férfi csak azért sem árult el semmit. Pedig ő is érezte, hogy talán… mégsem annyira törékeny az az ígéret…

Vége.

Előző