Tavasz 17. fejezet - Hajnalösvény

dec. 26	Tavasz 17. fejezet
	Írta Ariana

17.

– Csillának mit mondtál, merre vagy?
Ármin Dávid nyakához fúrta az arcát, az orrával végigsimította a bőrét. A mozdulat bensőséges volt, nyugodt, szöges ellentéte az elmúlt pár percnek. Dávid még mindig szaggatottan vette a levegőt, Ármin a kislábujjáig beleborzongott az emlékezésbe. Nem érzett kedvet arra, hogy beszélgetéssel rontsa el a hangulatot.
– Annyit, hogy veled töltöm a hétvégét.
– És mit szólt?
– Egyetlen szót sem, ezért úgy voltam vele, a hallgatás beleegyezés – felelte Ármin, miközben félig átvetette a lábát Dávidén, hogy közelebb kerülhessen hozzá. A bőre forrósága elbódította, és bár még nem volt késő, ragadt le a szeme, húzta az álom magával.
– Nem fog haragudni, ha így állsz a dologhoz?
Ármin nyűgösen felmorrant. Válaszképp Dávid ujjai végigszaladtak a hátán, megállapodtak egy ponton a lapockája fölött, nyugtatóan köröztek.
– Ahogy most a helyzet áll, bármit csinálok, úgysem lesz jó neki. Én pedig veled akarok lenni, szóval kérlek, ne rontsd el!
– Kerüljük a témát?
– Aha, légyszi. Nem akarok anyámról beszélni, veled végképp nem – ismerte el a fiú kelletlenül. Elég volt felidéznie az elmúlt napok jeges hangulatát otthon, egyből kirázta a hideg. Magát hibáztatta érte, hogy idáig fajult a helyzet, a bujkálását, miközben mint kiderült, Csillának semmi baja azzal, hogy meleg. Bezzeg a választásával…
Dávid egy pillanatig sem vitatkozott a kérésével.
– Rendben. Akkor miről szeretnél beszélgetni?
– Semmiről. Itt akarok feküdni rajtad, és élvezni az estét.
Dávid halkan kuncogott.
– Pedig eszembe jutott, hogy elmehetnénk bulizni.
Ármin megmoccant, majd felkönyökölt. A kedve drasztikusat fordult, ő maga sem értette a hirtelen változást, de Dávid szavai mintha felsértettek volna benne mélyen valamit. Megkereste a férfi tekintetét, bár még nem találta a megfelelő kérdéseket, amiket fel akart tenni.
– Miért?
– Csak úgy. Bánnád?
Ármin felsóhajtott. Dávidon látszott, hogy komolyan gondolta az ötletet, Ármin reakciója azonban mintha elbizonytalanította volna. Felemelte a kezét, végigsimította a fiú állát.
– Mi jár a fejedben?
Árminban lassan fogalmazódott meg, mitől esett kétségbe, akkor viszont hezitálás nélkül osztotta meg a férfival.
– Az összes alkalommal azt kellett várnom, mikor hagysz ott a tömeg közepén, hogy elvihess valaki mást egy-két körre.
Dávid felült az ágyban, egy darabig maga elé meredt, és amikor visszafordult hozzá, az arca rengeteg mindent tükrözött, de Ármin legkönnyebben a sokkot olvasta le róla.
– Most eszembe sem jutna ilyesmi. Táncolni akartam veled, ennyi és nem több.
A férfi hangjában felháborodás rezgett, Ármin inkább visszavett, mielőtt teljesen feleslegesen összezördülnek. Azt semmiképp sem kockáztatta volna.
– Szóval párként?
– Igen.
– Úgy, hogy ha valaki megkérdezi, a pasim vagy-e, azt mondhatom, igen, és elküldhetem a francba, ha hármasra invitál?
Dávid először döbbenten pislogott rá, aztán kitört belőle a röhögés. Ármin emlékezett, mennyire szerette volna annál az esetnél kijelenteni, hogy a férfi az övé, de nem tehette. Máig bosszantotta a dolog, bár eredetileg nem tervezte Dávidra zúdítani.
– Látom, ez nagyon megragadt.
– Hát, úgy tűnt, neked tetszett az ötlet, hogy bedobj a közösbe.
Dávid felszisszent. Visszadőlt Ármin mellé, de jó ideig nem szólt semmit, elveszett a gondolataiban, a fiút pedig megijesztette a hirtelen csend. Amikor végre megtört, olyan volt, mintha kipukkadt volna körülöttük valami furcsa, zizegő burok.
– Teljes három másodpercig tetszett az ötlet, amennyire emlékszem. Aztán olyan féltékeny lettem, hogy el is felejtettem, azért akartam felszedni valakit, hogy kiverjelek a fejemből.
Ezúttal Árminon volt a sor, hogy meglepődjön. Újra és újra nekifutott a kérdésnek, mire fel merte tenni.
– Ezért mentünk le aznap?
– Igen. Akkor már jó ideje csak rád tudtam gondolni, és ez halálra rémített – ismerte be Dávid. Ármin a hasára fordult, az alkarjára támaszkodott, az arcát a karja mögé rejtette, a frusztrációját azonban nem bírta magában tartani.
– Úgy utállak most, hogy azt elmondani nem tudom.
– Sajnálom.
Dávid mozgolódott mellette, az ujjai végigszaladtak Ármin gerince mentén, bocsánatkérőn, kedveskedve, a fiúnak pedig eszébe jutott az előző alkalom, amikor a férfi meglepte egy vallomással. Igaz, akkor ő maga nem volt jelen.
– Tényleg azt mondtad anyának, hogy egyedül belém voltál eddig szerelmes?
– Azt hittem, nem akarsz anyádról beszélni.
– Ne terelj! – sóhajtott Ármin, és kibújt a rejtekéből, hogy a férfira nézhessen. Dávid őt bámulta, mélyreható tekintettel, mielőtt közelebb hajolt hozzá, hogy megcsókolja.
– Igen, azt mondtam. Így is van – súgta, amint elhúzódott. Ármint szívesebben vette volna, ha a férfi megismétli neki ugyanazokat a szavakat, hogy ő is hallhassa. Csalódott volt, hogy nem így történt.
– Szóval azért dobtál ki, mert bepánikoltál ettől?
Dávid bólintott. Visszadőlt a hátára, elgondolkodó arcot vágott, megdörzsölte a homlokát, mintha fájna a feje.
– Tulajdonképp igen. Nem akartam felvállalni egy meleg kapcsolatot. Főleg nem valakivel, aki ennyivel fiatalabb. Nem akartam a pedofil bélyeget sem.
Ármin döbbenten nézett a férfira, Dávid azonban nem fordult vissza felé, makacsul csukva tartotta a szemét.
– Teljesen legális vagyok.
– Törvényileg talán. Mások szemében? Ez lenne a koporsószög – felelte Dávid, Ármin pedig úgy érezte, mintha pofon vágta volna a kijelentéssel. Lendülettel felült, Dávid hiába vette észre a mozdulatát, és kapott utána.
– Hát cseszd meg!
– Ármin…
A fiú felemelte a kezét, jelezve, hogy hagyja békén, és a fürdőbe sietett. Ott beállt a zuhany alá, a csempének döntötte a fejét, hogy kicsit megnyugodjon. Dávid tehetségére vallott, hogy újra és újra így fel tudta bosszantani. Részben örült, amiért végre beavatta a félelmeibe, de olyasmit kapott, ami ellen nem harcolhatott. A korkülönbséget nem győzhette le.
Hallotta, hogy nyílik az ajtó, direkt nem tulajdonított neki jelentőséget, és amikor Dávid csatlakozott hozzá, elzárta a vizet, és ismét otthagyta a döbbent férfit. Szüksége volt egy kis időre egyedül, és felbosszantotta, hogy nem kapta meg.
Végigfeküdt az ágyon, félig magára rángatta a takarót. A mobiljával szórakozott, majdnem frászt kapott, amikor a készülék megrezzent a kezében, a képernyőn pedig Geri arca villant fel. Ármin gondolkodás nélkül fogadta a hívást, az sem zavarta, hogy Dávid épp visszaérkezett a szobába.
– Na, figyelj, van egy kis gáz – kezdett bele az unokatestvére köszönés nélkül, Ármint pedig hallotta a hangján, hogy bármi történt, Geri nagyon nem örül neki.
– Mi baj?
– Anyád odalent sír az enyémnek.
Ármin értetlenül vonta össze a szemöldökét, és lesöpörte Dávid kezét, amikor a hasára simította. A férfi ingerülten sóhajtott.
– Miért sír?
– Hogy biztos utálod.
– Mi van?! – Ármin attól tartott, nem bír el több hülyeséget mára. – Honnan szedte ezt a baromságot?
– Én tudjam?
Ármin mérlegelt. Hazamehetne, hogy tisztázza Csillával a helyzetet, akkor viszont Dávidot hagyná itt úgy, hogy épp összezördültek, azt pedig még kevésbé látta jónak.
– Ezzel most nem tudok mit kezdeni – szólalt meg végül, mire Geri ingerülten beleszuszogott a telefonba.
– Nem is kell, csak gondoltam, jó, ha tudsz róla. Nem akartam megzavarni a romantikázást.
– Hát azt nem zavartad meg.
– Na, mi van már megint?
– Hagyjuk, hosszú. Ha nincs más, leraklak – zárta rövidre Ármin, Geri pedig szokás szerint nem bonyolította túl. Ármint ezt kifejezetten szerette benne.
– Pá!
A fiú érezte magán Dávid figyelmét, és örült neki, amiért nem sürgeti. Végül felé fordult, a tarkójára csúsztatta a kezét, és magához húzta egy forró, bizsergető csókra. A férfi felnyögött.
– Haragszol? – kérdezte, amikor Ármin elhúzódott.
– Igen.
– Hogyan engesztelhetnélek ki?
– Ha nem érzed úgy, hogy tönkreteszem az életed, azt megköszönöm – vágta rá Ármin azonnal, mire Dávid elvesztette a türelmét.
– Ármin…
– Azon kívül pedig… találj ki valamit, hogy megbocsássak.
A fiú beharapta a száját, nyilvánvalóvá téve, hogy a kihívás szexuális jellegű. Dávid nem hezitált sokáig, és Ármin tudta, hogy ez a terep biztonságos számára. A szex jól működött köztük, a beszélgetéseken még dolgozniuk kell.
Ármin felnyögött. Dávid a hasát csókolta, a tenyere közben az ágyékára simult, és bár alig fél órája eresztették el egymást, Árminon hamar elhatalmasodott a vágy. A férfi hajába túrt, lejjebb tolta a fejét, nyilvánvalóvá téve, pontosan hogyan is értette az engesztelést…

Előző

Következő